Századok – 2015
2015 / 2. szám - Csákó Judit: Volt-e krónikása II. Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához
VOLT-E KRÓNIKÁSA II. ANDRÁSNAK? 309 2. Úgy vélte, erre a gestaszövegre utal a Riccardus-jelentés (1237), amikor Gesta Ungarorum Christianorumot említ.30 3. A krónika 997 és 1167 közötti egységének stílusvizsgálata alapján Kristó megállapította, hogy a fejezetek azonos szerző-átdolgozó tollára vallanak: a krónikás — mivel ritmikus prózát még nem alkalmazott — minden bizonnyal 1240 előtt működhetett. Anonymus művének és a keresztény magyarok gestájának frazeológiai és lexikális egyezései azt sejtetik, hogy a gestaátdolgozás és a regényes honfoglalás-história azonos korszak terméke.31 4. A szegedi professzor elfogadta, hogy az idoneista szemléletet tükröző, a 12. század utolsó évtizedének elején lejegyzett László-legenda hatott vissza a krónikaszerkesztésre: ennek megfelelően számolnunk kell egy 1192 utáni krónikaredakcióval, amely a szent király életét átdolgozta.32 5. Mügein Henrik német krónikaszövegének a latin nyelvű textusainkhoz képest mutatott többlete alapján egy olyan gestaszerkesztés látszik körvonalazódni, amely a magyar történelem vonatkozásában a 997 és 1167 közötti időszakról adhatott részletesebb információkat - de akár későbbi időpontig, III. Béla uralkodásáig is eljuthatott a történetmesélésben. Kristó úgy látta, Mügein német fordítása — és kivonatolása — a 13. század eleji gestaszöveg valamely kézirata alapján készülhetett.33 Vajon mennyiben alkalmasak ezek a megfontolások annak a nézetnek az alátámasztására, hogy a 12. század legvégén, avagy a 13. század első évtizedében egy, a magyar történetet átstilizáló krónikás működésével kell számolnunk? Vegyük most egyenként sorra a fentebb csupán vázlatosan bemutatott érveket! 1. Kristó kezdetben azzal számolt, hogy az anonymusi Gesta Hungarorum semmiféle hatással nem volt a későbbi krónikaszerkesztésekre, ám ez a tézis ebben az időben sem számított egyöntetűen elfogadottnak a hazai középkorkutatásban. Bár annak ötletét, hogy Anonymus gestája a későbbi történetírás előtt sem lehetett ismeretlen, Madzsar Imre 1922-ben papírra vetette már,34 a teória részletes kifejtése Györffy György nevéhez fűződik. Györffy 1948-ban — krónikairodalmunk őstörténeti vonatkozású részleteit vizsgálva — sorra vette a korábbi medievisztikai irodalom azon érveit, amelyek alapján a kutatás közös forrást vélt felfedezni a névtelen gestaíró, illetve Kézai szövegpárhuzamai mögött: arra a megállapításra jutott, hogy ezen okfejtések korántsem elégségesek annak cáfolatára, hogy a huntörténet szerzője Anonymus művéből merített volna. Véleményét bizonyítékokkal is alátámasztva Györffy az általa a hunhistória szerzőjeként tekintett Ákos mester egyik forrásaként tüntette fel a 13. század eleji gestaíró alkotását. Ötlete mellett — bár a kérdéskörről ez alkalommal 30 Kristó Gy.: A történeti irodalom i. m. 42-43. 31 Kristó Gy.: A történeti irodalom i. m. 44-73., 95. 32 Kristó Gy.: A történeti irodalom i. m. 98-99., 102-104. 33 Kristó Gy.: A történeti irodalom i. m. 96-97. A négy utóbbi argumentumot Kristó újra előadja összefoglaló munkájában is, 1. Uő.: Magyar historiográfia i. m. 43-49. 34 Madzsar Imre: A hűn krónika szerzője. Történeti Szemle 11. (1922: 1-4.) 75-103.: 75-76.
