Századok – 2015
2015 / 2. szám - Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései
272 BACSATYAI DANIEL gyarországi monostoralapítások felelevenítésének terve tehát legkésőbb már két évvel 1179 előtt, 1177-ben megszületett. Ezt bizonyítja V Lipót osztrák herceg 1177/1178-ban kiállított oklevele, amely garantálja, hogy a clairvaux-i szerzetesek szabadon, mindenféle vám fizetése nélkül átkelhetnek országán.56 Az ausztriai kolostorok anyaapátsága Morimond volt, így — Koszta László megfigyelése szerint — bizonyosan a Magyar Királyságba tartó cisztercieknek szólt az oklevél.57 A ciszterci rend irányításának és terjeszkedésének központosított jellege miatt valószínűtlennek tartom, hogy III. Béla kifejezetten Pontignyből kért volna szerzeteseket. Arra a kérdésre, hogy miért mégis éppen ez a kolostor, a fiiiákkal addig csak Franciaországban és Itáliában rendelkező Pontigny lett Egres anyaapátsága, véleményem szerint máshol keresendő a válasz. Ismeretes, hogy 1183-ban magas rangú ciszterci szerzetesekből álló küldöttségjárt III. Béla udvarában. Cikádoron, Egresen és Zircen a rend már korábban berendezkedett, a ciszterciek elöljárói most Pilis és Szentgotthárd alapítását (1184) készíthették elő. A követséget Péter citeaux-i apát (1181-1184) vezette, akit elkísért a főapátság perjele, Vilmos, valamint Ubicellus (Wezilo) pairis-i apát és két citeaux-i szerzetes: Péter és Servius. A király a franciaországiakhoz hasonló kiváltságokkal ruházta fel a már létező és a jövőben alapítandó magyarországi kolostorokat, s megengedte, hogy szerzeteseik — az újonnan érkező ismeretlen rendtagokkal és conversusokkal (laikustestvérekkel) együtt — szabadon egyik apátságból a másikba utazzanak.58 A Gallia Christiana 1728- ban — tehát a franciaországi egyházi levéltáraknak a 18. század végén bekövetkezett tömeges pusztulása előtt — egy olyan 1182-ben kelt oklevélre hivatkozik, amelyben III. Béla Péter apátot atyjának (patrem suum) nevezte, s már ekkor, az utazás előtti évben biztosította a magyarországi ciszterciek számára azon előjogokat, amelyeket azok Franciaországban élveztek.59 Példátlan jelenség, hogy a rend feje személyesen tárgyaljon a ciszterciek megtelepedéséről egy olyan távoli országban, mint Magyarország. Ez a kitüntefiiggő statútum is jól szemlélteti a több évig is elhúzódó folyamatot, pl. 1205: Canivez, J.: Statuta i. m. I. 317; 1223: II. 28; 1233: II. 124-125; 1234: II. 130; 1235: II. 151-152; 1239: II. 208; 1240: II. 228, III. 41-42. 56 L. Dei gratia dux Austriq. Noverint omnes tam presentes quam hü, qui post futuri sunt, quod nos venerabilis fratribus de Claraualle hanc in nomine Domini in terra nostra libertatem indulsimus, ut quicumque ex eis pro necessitate iamdicti claustri terram nostram transierint, absque omni impedimento et sine theloneo, quod vulgari uta dicitur, lebere vadant et veniant. Volumus itaque, quod nemo sit, qui eos euntes vel redeuntes in terra nostra aliquo modo offendat vel sub occasione thelonei quicquam ab eis exigat. Quod si quis in hoc nostre voluntatis interdicto contraire presumpserit, absque dubio se noverit nostre indignationis iram incursurum. - Urkundenbuch zur Geschichte der Babenberger in Österreich. I. Die Siegelurkunden der Babenberger bis 1215. Szerk. Heinrich Fichtenau - Erich Zöllner. Wien 1950. 66. Nr. 50. 57 Koszta László: A ciszterci rend története Magyarországon a kolostoraik alapítása idején 1142-1270. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 5. (1993: 1-2. sz.) 117. 58 Chrysostomus Henriquez: Regula, constitutiones et privilegia Ordinis Cisterciensis. Antwerpen 1630. 233; Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Stud. et op. Georgü Fejér, Budae 1829-1844. (A továbbiakban Fejér CD) II. 202. 59 Az elveszett oklevelet a mű sajnos nem idézi teljes egészében 1. Gallia Christiana tom. IV Paris 1728. 989.