Századok – 2015

2015 / 2. szám - Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései

AZ EGRESI CISZTERCI MONOSTOR KORAI TÖRTÉNETÉNEK KÉRDÉSEI 265

di katalógus 13. századi másolata, amely 1186-ig összesen 383 kolostort említ. Az utolsó lapon megcsonkult katalógus 1190-ig tarthatott, mivel a későbbi listák első, régebbi része is épp addig tart. Ez alighanem egyike azoknak a listáknak, amelyet az 1217. évi határozat előtt állítottak össze.10 A kódexet a mai Belgium területén található egykori Aulne kolostorában használták;11 a másoló előtt csak a pilisi volt ismert a magyarországi kolostorok közül.12

A B jelű katalógus (Ms. Cotton, Faustina B VII) első része 1190-ig tart, s a

13. század első felében írták valahol Franciaországban.13 A második, szintén francia kéz 1191-től 1234-ig vezette a ciszterci kolostorok jegyzékét: éppen a pornói és a bélakúti (péterváradi) kolostorokat említi utoljára. Emellett megemlékezik Pilisről (1184), Pásztóról (1191), Borsmonostorról (1197), Egres két fiiiájárói: Kercről (1202) és Keresztárról (1214), valamint Toplicáról (1208), Szepesről (1223), Tisztesvölgyről (1232) és Bélháromkútról (1232) is. A B kéziratban tehát azt az ellentmondásos helyzetet tapasztalhatjuk, hogy fiiiáival szemben az egresi anyakolostor nem szerepel a listán. Ám nem csak Egres hiányzik a felsorolásból: Cikádor, Zirc és Szentgotthárd hiánya is azt bizonyítja, hogy a lista eredetileg valóban 1190-ig tartott, s azon csak Pilis szerepelt; a katalógus második, 1234-ig tartó felének másolója csak az 1190. évet követően használta a — talán 1217 után — frissített cíteaux-i katalógust.

Egy harmadik kézirat (Bi, Ms. Cotton, Vespasian A VI), amely szintén a

13. században íródott és 1247-ig tartalmazza az alapítások listáját, már tud Egresről (Egrieus) és a többi magyarországi kolostorról, Pornó kivételével.14 E lista szerzője már az 1190. évet megelőző időszak alapításait is frissebb forrásból ismerte, akárcsak a müncheni (W, 14. sz., BSB Cím. 1091)15 és a bécsi (V 15. sz., Ms. Bibi. Pál. Vindobonensis 4781) kéziratok forrásai.16

A közelmúltban került elő néhány pergamentöredék a bambergi Staatsbibliothek egy 12. századi kódexéből (Mse. Lit. 55).17 A hártyákon olvasható szöveg 1147-től 1216-ig rendezett formában kíséri figyelemmel a ciszterci alapításokat, majd 1217-től 1221/1223-igtöbb kitöltetlen év, áthúzott név olvasható. A kiadó Matthias Tischler mindezt a generális káptalannak a listák frissítésére vonatkozó kívánságával magyarázza. A töredékek formátuma, valamint a rajtuk látható lyukak és hajtások alapján Tischler arra következtetett, hogy olyan tabula maradványairól van szó, amelynek létéről a citeaux-i káptalan statútu-10 Janauschek, L.: Originum Cisterciensium i. m. xvi.

11 Van den Gheyn, J.: Catalogue i. m. 175.

12 Janauschek, L.: Originum Cisterciensium i. m. 182.

13 Uo. xvi-xvii. — Kiadását 1. Walter De Gray Birch: On the Date of Foundation Ascribed To the Cistercian Abbeys of Great Britain. The Journal of the British Archaeological Association 26. (1870) 281-292.

14 Janauschek, L.: Originum Cisterciensium i. m. xvii. Kiadását 1. De Gray Birch, W.: On the Date of Fundation i. m. 357-365.

15 Janauschek, L

Originum Cisterciensium i. m. xvii.

16 Uo. xix.

17 Matthias M. Tischler: Tabula abbatiarum Cisterciensium Bambergensis. Eine neue Quelle zur Geschichte des Zisterziensenordens im 12. und frühen 13. Jahrhundert (mit Edition). In: Institutionen und Charisma. Festschrift für Gert Melville. Szerk. Franz J. Felten - Anette Kehnel - Stefan Weinfurter. Bühlau, Köln-Weimar-Wien 2009. 73-98.