Századok – 2015
2015 / 1. szám - KRÓNIKA - Ligeti Dávid: Beszámoló a Megszállástól - megszállásig. Magyarország a nagyhatalmak szorításában 1944-1949. című konferenciáról
260 KRÓNIKA technikák a nyilas hatalomátvételt követően is megjelentek: a teljes közigazgatást pártmegbízottakkal töltötték fel, a minisztériumok tisztviselőinek tizedét internálták. A rendszer több listát is készített a megbízhatatlannak vélt tisztviselőkről, illetve — Budapest ostromát megelőzően — a nyugatra kitelepítendő személyekről. A kormányzás tervutasításokra épült, és kínosan ügyelt a jogszabályok folyamatos alakítására, jóllehet a kormány legitimációja több helyen sérült, például a Szálasi politikai jogait 1948-ig felfüggesztő 1938. évi ítéletet sem törölték el. A nyilasok megkezdték az önkormányzati rendszer átszervezését is, azonban a legtöbb elképzelés papíron maradt, hiszen nem maradt idő azok végrehajtására. Szerencsés Károly egyetemi docens (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejötte és lehetőségei címmel tartott előadást. Szerencsés kifejtette, hogy a szovjetek fő szempontja: Magyarország átállítása volt a szövetségesek oldalára , amellyel megkönnyíthették a katonai előrenyomulást a Kárpát-medencében. A legdrámaibb tényezőt Magyarország számára az jelentette, hogy a Szovjetuniót demokratikus hatalomként ismerték el a nyugati szövetségesek, mert győzelmüket csak így tudták a legkevesebb áldozattal kivívni. Ennek következtében dálnoki Miklós Bélának Vorosilov határozta meg, mi is a demokrácia, miközben Molotov később deklarálta, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlést ő állította össze. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés komoly legitimációs válsággal küzdött, összetétele nem tükrözte a népakaratot. Szerencsés meglátása ellenére mindezen tényezők ellenére voltak valódi demokráciára törekvő politikusok az Ideiglenes Nemzetgyűlésben, így arra a kérdésre, hogy volt-e Magyarországnak esélye valós demokráciává alakulni igennel kell felelnünk. Zinner Tibor kutatócsoport-vezető (VERITAS Történetkutató Intézet) Az új hatalom kiépítése, különös tekintettel a politikai rendőrségre című előadásában bemutatta, hogy az MKP megfélemlítést alkalmazó stratégiája — szovjet intenciók alapján — a politikai rendőrségre épült. A szervezet vezetése abszolút a kommunisták kezében összpontosult, és állományát is megbízható emberekkel töltötték fel. Az előadás részletesen ismertette a politikai rendőrség szervezetét, létrehozásának hátterét, társadalmi, szociológiai jellemzőit. Az előadó hangsúlyozta, hogy Rákosi instrukciói alapján a kezdetektől jelen volt a fizikai terror, a kényszerítés, a „beismerő vallomások” fetisizálása, miközben a testületben bosszúvágytól fűtött vagy szadista hajlamú egyének is helyet kaptak. Zinner idézte Rákosi azon tételét, miszerint „egyetlen hely volt, amelynek vezetését pártunk az első perctől kezdve magának követelte, és ahol semmi néven nevezendő megoszlásba, koalíciós számarányba nem ment bele: ez az Államvédelmi Hatóság volt (...) Keményen kézben tartottuk, és gondoskodtunk róla, hogy a népi demokráciáért folytatott harcnak biztos és éles fegyvere maradjon.” Pető Andrea egyetemi docens (Közép-európai Egyetem) Szexuális erőszak és a megszálló seregek a II. világháború Magyarországán című előadásában a gender központú történetírás eredményeit, meglátásait felhasználva elemezte
