Századok – 2015

2015 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Mályusz Elemér: Legsikerültebb könyveim

228

MÁLYUSZ ELEMÉR

novszky Sándornál habilitáltam a magyar társadalomtörténetből.70 A megjelölés megütközést keltett Miskolczy Gyula kollégámban, mert szokásosabb volt hasonló esetekben a pontosabb kormeghatározás. Rosszallólag meg is kérdezte: a kezdetektől végig? Szerencsém volt, hogy professzorom vállalta a felelősséget, mert így úrrá lettem félénkségemen és mertem bátrabban kezdeményezni. 1936/37. tanév első felére kollégiumom címéül a magyarországi polgárságot jelentettem be. Megnyugodva éreztem, hogy az előadások vége máris készen van, mert ebben az 1790-es évek fejleményeit fogom tárgyalni, amikor II. Lipót a polgárságot, csatasorba állította a köznemességgel, mint politikai tényezőt.71

MY BEST BOOKS

by Elemér Mályusz (Summary)

The study examines the relationship between Elemér Mályusz (1898-1989), one of the most prolific, groundbreaking representatives of twentieth-century Hungarian historical science, and one of his professors, Gyula Szekfiű (1883-1955), who was perhaps the most influential historian in the first half of the same century, and certainly a dominant figure of contemporary Hungarian intellectual life. It offers insight into this relationship, ambivalent and burdened with personal and professional conflicts, from a spesific perspective, namely by analysing the background history of three unfinished works by Mályusz with regard to Szekfu himself and his historical oeuvre.

70 Mályusz erről így írt „Emlékirat”-ában: „Kevéssel Bécsből hazaérkezésem után Angyal egy alkalommal, amidőn az Akadémiáról a Lánchídon mentünk át, felszólított, hogy adjam be habilitációs kérvényemet. Nagyon megköszöntem jóindulatát, de kitértem kívánsága teljesítése elől. Voltaképpen csak doktori értekezésem jelent meg, érveltem, az pedig kevés és az emberek kinevetnének. Mondja azt, hogy az ordinarius hívta fel, akkor majd komolyan veszik a dolgot, hangzott bíztatása, én azonban utalva készülő munkámra, engedélyét kértem, hogy majd később jelentkezhessem. Bár semmi érdekem sem fűződött a magántanárság siettetéséhez, a vége mégis az lett, hogy habilitációmat a Sándor Lipót megjelenése előtt kértem. A döntő Domanovszky felszólítása volt. Szekfű olyan megjegyzései jutottak el hozzá, mondotta, amelyekből arra kell következtetnie, hogy rendes tanárrá kineveztetése és a bölcsészkarba bevonulása után nem menne simán habilitációm s ezért szeretné azt mielőbb lefolytatni. Domanovszkynak mint habilitáló professzornak tagadhatatlanul inkább örültem mint Angyalnak és — bár változatlanul szívesebben nyújtottam volna be megjelenés előtt álló munkámat, mint a Turóc megyét — meghajoltam egyszerre intő és bátorító szava előtt. A venia legendi-t a magyar társadalomtörténet tárgykörből kértem. Ez ugyan szokatlanul széles terjedelmű volt, de csak középkorra korlátozása, mivel immár Sándor Lipót Túróénál fontosabb munkámnak látszott, öncsonkításnak lett volna mondható. A kar nem akadt fenn azon, hogy tárgyköröm voltaképpen az egész magyar történet előadására felhatalmazott. Szokás szerint elfogadta a két cenzor — Angyal volt a másik — javaslatát. Menet közben derült ki, hogy Domanovszky kénytelen volt Áldásynak, az akkori dékánnak megfizetni habilitálásom árát, cserébe elfogadni Aldásy jelöltjét, Tóth Lászlót, az avignon-i pápai udvar lakásviszonyai mélyen szántó kutatóját. Próbaelőadásommal Sándor Lipót bevezetésének címében is társadalomtörténeti fejezetét (A köznemesség küzdelme a társadalmi vezetőszerepért 1790-ben) választottam, amely azután a kötet megjelenése előtt a Protestáns Szemlében (1926) napvilágot látott. Mindez 1925 tavaszán történt. A hivatalos decretum habilitationis 1925. október 9-én kelt.” (Ld. III. fejezet.)

71 A téma már az 1930-as évek elején foglalkoztatta Mályuszt. 1931-ben jelentette meg a Bécsi Magyar Történetkutató Intézet Évkönyvében „A magyarországi polgárság a francia forradalom korában.” c. alapvető tanulmányát. (Bp. 1931. 225-282.)