Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
MESTERTERV? A DEPORTÁLÁSOK DÖNTÉSI MECHANIZMUSA 15 Szerencsére a német hatóságok felépítését majdnem minden beosztott tiszt mélységéig ismerjük. A német teljhatalmú megbízott, Edmund Veesenmayer stábja csak a német követség tagjaiból állt, közigazgatási és vezetési feladatok nélkül (Braham tévesen azt írja, hogy „óriási és buzgó törzs segítette Veesenmayert” - ebből az óriási mindenképp túlzás).66 Veesenmayer ha akart volna, sem tudott volna olyan feladatokat átvenni, mint a dániai, olaszországi vagy görögországi német helytartó. Eichmannhoz hasonlóan neki is azt kellett elérnie, hogy a magyar hatóságok saját maguk hajtsák végre azokat az intézkedéseket, amelyeket ő „tanácsol”. Ezen az sem változtatott sokat, hogy követségének állományát március végén néhány fővel felemelték, így Theodor Grelle személyében külön „zsidótanácsadó” is segítette Veesenmayert. Természetesen mindenki tudhatta, hogy Veesenmayer tanácsai mögött Hitler követelései állnak. A német megszállásnak azonban éppen az volt a lényege, hogy Hitler akaratát komolyabb német személyzet nélkül érvényesítsék. Ez nem csak Magyarországon volt így, hanem Európa más megszállt országaiban is, kivéve azokat a területeket, amelyek hadműveleti területnek vagy náci szempontból közvetlen német élettérnek minősültek és ezért nem rendelkeztek mindent átfogó helyi közigazgatással. Hatalmas különbségek mutatkoztak azonban abban, hogy a megszállt országok együttműködési hajlandósága milyen volt. Norvégia, Dánia, Franciaország, Hollandia vagy Olaszország egyaránt másként viszonyult az egyébként minden esetben majdnem teljesen azonos német zsidóellenes követelésekhez és ezért az ottani megszállási politika is rendkívül eltérően alakult. Való igaz, hogy a német biztonsági rendőrség kezdettől fogva letartóztatott magyar állampolgárokat (köztük 17 parlamenti képviselőt és 10 felsőházi tagot is) és ezzel durván megsértette Magyarország szuverenitását. Hozzá kell azonban tenni, hogy ezeket az akciókat áprilistól már jelentős részben a magyar rendőrséggel közösen végezte!67 A magyarországi német HSSPF Otto Winkelmann altábornagy és SS-Obergruppenführer volt. Személyzeti, de nem operatív szempontból alá tartozott a részben magyarországi németekből sorozott Waffen SS három hadosztálynyi ereje, amely 1944 májusától egyúttal a német „megszálló” csapatok túlnyomó többségét is adta. Már ez is jellemzi egyébként a német vezetés emberhiányát - a megszálló hadosztályok ugyanis valójában nem jelentettek többet néhány kiképzési keretnél. Azokat a katonákat, akik elvileg a magyar kormányzat sakkban tartására lettek volna hivatottak, először a magyar csendőrség segítségével be kellett sorozni és ki kellett képezni. Furcsa paradoxon, hogy a német „megszálló erők” tehát eleve magyar segédlettel, magyar állampolgárokból jöttek létre - legalábbis 1944. április végétől, amikor a reguláris német csapatok jelentős része távozott Magyarországról. Papíron 1944. március 19-én kb. 120.000 német katona vonult be Magyarországra. Számuk áprilisban már csak 70.000, májusban 57.300, júniusban pedig csak 46.507 főt tett ki. Ha ebből levonnánk 66 R. Braham-. A népirtás, I. kötet 396. A német követség személyi állományának pontos létszáma nem ismert, de valószínűtlen, hogy meghaladta volna az 50 főt, miközben 2014-ben az NSZK követségi állománya Budapesten kb. 60 főt tett ki. 67 Lásd Szita Szabolcs: i. m. 102-109.
