Századok – 2015
2015 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Honvári János: Germuska Pál: A magyar középgépipar. Hadiipar és haditechnikai termelés Magyarországon 1945 és 1980 között
törekvése.) (425) Richard von Weizsäcker pedig „az európai diplomácia régi hagyományának szellemében” azt javasolta, hogy „a nagyhatalmak vitassák meg Moszkvával a térség jövőjét”. (427) A sort gyakorlatilag a végtelenségig lehetne folytatni. Borhi László meggyőzően bizonyítja, hogy az, hogy a rendszerváltás megtörtént, elsősorban és mindenek felett a kelet-és közép-európaiak érdeme, akik 1989-ben egy rövid történelmi pillanatig a saját kezükbe vették a sorsuk alakítását. A rendszerváltás utáni nagyarányú nyugati segítség részben ugyancsak a mítoszok birodalmába tartozik. John Major brit külügyminiszter óva intett attól, hogy Lengyelországot pénzzel „árasszák el” (435), míg John Sununu, Bush elnök kabinetfőnöke az ugyancsak nehezen múló jellemző amerikai (nyugati) paternalizmussal kijelentette, hogy „nem akarunk túl sok pénzt juttatni Lengyelországnak, mert úgy viselkedne az ország, mint egy gyermek és nem ismerné a határokat”. (451) Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy 1989-ben nem állt fent az a fajta külső fenyegetettség, ami az 1947-es Marshall-segélyt indokolta. A közép- és kelet-európai térség államai is stratégiai dilemmák elé kerültek az 1945 utáni európai rend felbomlásával. A britekhez és a franciákhoz hasonlóan szkeptikusan tekintettek egy német Mitteleuropa feltámadására egy olyan helyzetben, amelyben egy gyenge Franciaország és az Európából kifelé tekingető Egyesült Királyság nem tud, és nem is akar esetleg ellensúlyozó szerepet játszani a német dominanciával szemben. Ráadásul a rendszerváltozás idején mutatott brit és francia magatartás sem adott túl sok optimizmusra okot ebből a szempontból. Egyedül az Egyesült Államok jöhetett szóba olyan hatalomként, mint amely egyáltalán képes a lehetséges német törekvéseket tompítani. Washington elképzelhetően már erre a német opcióra való tekintettel sem kívánta a kelet- és közép-európai kommunista rendszerek bukását, mert azok nagyobb stabilitást ígértek, mint egy bizonytalan kimenetelű demokrácia. (Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a nyugati cél egy stabil „emberarcú” szocializmus volt, amelyben az emberi jogok szélesebb körben érvényesülnek, mint a „létező” szocializmusban.) Orbán Viktor 1989. június 16-án elmondott beszédét ezért nem fogadta egyöntetű lelkesedés a nyugati fővárosokban: a fiatal magyar politikus ugyanis azzal, hogy a szovjet csapatok távozására szólított fel, kihívást intézett „a fennálló világrendre nézve”. (448.) A nyugati hatalmak, élükön az Egyesült Államokkal a Berlini Fal megnyitását sem fogadták kitörő örömmel; az 1945-ben kialakított európai erőegyensúly és rend ezzel a múlté lett. Itt a német nép döntött, csekély külföldi segítséggel (ha egyáltalán volt ilyen). Összefoglalva: „1989-ben a Nyugat hozzájárulása nélkül is a mai végeredményhez hasonlóan alakultak volna az események" (kiemelés tőlem). (467.) A Nagyhatalmi érdekek hálójában Borhi László egyik alkotói korszakának záróköve. Az évtizedes elmélyült kutatómunka eredményeként megszületett összegzés a döntően a hidegháború alatti magyar-amerikai viszonyról példaértékű lehet a — sajnos — hiányzó hasonló monográfiákhoz a korabeli Magyarország és a többi nagyhatalom kapcsolatáról. Borhi László a történetírás legjobb hagyományainak folytatójaként alkot szintézist a levéltári forrásokból, a „főszereplők” visszaemlékezéseiből és témában megjelent feldolgozásokból - a kiemelkedő történettudományi műveket jellemző elengedhetetlen forráskritikával. A magyar és nemzetközi történettudomány joggal tekint nagy várakozásokkal Borhi László „a magyarországi és közép-európai nemzeti-szocialista és sztálinista rendszerek”-ről („Kádár apró bolhái”, Magyar Nemzet Magazin) szóló új, hiánypótló kutatásainak eredményeire. 1574 TÖRTÉNETI IRODALOM Magyarics Tamás Germuska Pál A MAGYAR KÖZÉPGÉPIPAR Hadiipar és haditechnikai termelés Magyarországon 1945 és 1980 között Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára - Argumentum Kiadó, Budapest, 2014. 613 o. Si vis pacem, para bellum, ha békét akarsz, készülj a háborúra. Bár az elmúlt évszázadok során a katonai stratégiák, a fegyverek, a haditechnikai eszközök nagyon sokat változtak, hadseregre, hadiiparra minden bizonnyal még nagyon sokáig szükség lesz, ezért ez a régi latin közmondás szinte semmit sem veszített aktualitásából. A Magyarországhoz hasonló nyersanyagszegény, külkereskedelemre utalt, nyitott szerkezetű kis országnak nemcsak a gazdaságát, hanem a hadi
