Századok – 2015

2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: "Önök mostantól független országok vezetői!" Szovjet csapatkivonás Magyarországról

154 BARATH MAGDOLNA szovjet fél hozzájut követelése egy részéhez anélkül, hogy ez a magyar költség­­vetésnek kiadást jelentene; 2. megtartaná a szovjet katonai és a gazdasági hasz­nosításban érdekelt polgári köröket; 3. szükség esetén lehetővé tenné a „0” szaldó elérését.”138 A kormánymeghatalmazott-helyettes úgy vélte, a kérdés­ben a végleges döntést nemzetgazdasági és gazdasági szempontból egyaránt mérlegelve kell meghozni. A kormányközi tárgyalásokon képviselendő magyar álláspontot végül a kormány 3366/1990. sz. határozata jelölte ki. Ez felhatalmazta a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterét és a csapatkivonás kormánymeghatalma­zottját, hogy a moszkvai miniszterelnöki találkozón képviselt magyar állás­pontból kiindulva juttassák érvényre: a csapatkivonással összefüggő pénzügyi csomagot el kell különíteni a magyar-szovjet éves és hosszú távú gazdasági kapcsolatoktól. A magyar fél ragaszkodott ahhoz, hogy a csapatkivonás vitás vagyonjogi, pénzügyi kérdéseinek rendezése nem befolyásolhatja a csapatkivo­nás folyamatát és végső határidejét. A magyar tárgyalóküldöttségnek arra kel­lett törekednie, hogy elismertesse a csapatkivonással kapcsolatos kölcsönös kö­veteléseket, de el kellett utasítaniuk a közös ingatlanhasznosításra vonatkozó szovjet követelést, ezt továbbra is kizárólag magyar kompetenciának tekintet­ték. A vegyesvállalati hasznosításra vonatkozó igényt illetően egyelőre kitérő választ kellett adniuk, végleges döntést az év végére, a szakértői tárgyalások befejeztével ígértek. A kormányhatározat egyidejűleg elrendelte, hogy a csapat­kivonási tárgyalások folytatásával egyidejűleg készüljön — részletes felmérés és dokumentáció alapján — egy olyan összeállítás, amely a magyar fél kárait tartalmazza (beleértve a szovjet csapatok 1955-1957. évi, jogalap nélküli” állo­­másoztatásának, az 1956-os „háborús károknak”, valamint a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt magyar állampolgárok kártérítési követeléseinek anyagi konzekvenciáit139), s amelynek alapján a magyar fél a tárgyalásokon igé­nyét bejelentheti.140 Az 1990. szeptember 24-28. között Budapesten tartott miniszteri szintű tár­gyalásokon az álláspontok a korábbi helyzetnek megfelelően megmerevedtek. A megbeszélésekről készült tájékoztató szerint „A szovjet tárgyalási célkitűzés egy­értelmű: a magyar féltől folyamatosan jelentős pénzeszközöket kapni, amelyeket he­lyi áruvásárlásra használnának. [Kiemelés az eredetiben. - B. M.]141 138 Uo. 26/276/SZCSK/90. Háttéranyag. 139 A magyar pénzügyi követelések három csoportból álltak. 1. Bejelentett, az érvényes egyez­mények alapján védhető követelések (bérbe adott objektumok állagmegóvás elmaradási kára, kör­nyezetvédelmi károk, katonai mentesítési költségek, vállalatoknak, magánszemélyeknek okozott károk, járulékok, stb.); 2. Bejelentett, de az érvényes megállapodások alapján és közgazdaságilag nem védhető követelések (az ideiglenes állomásoztatáshoz nyújtott állami dotáció); 3. Nem bejelen­tett, felmérés alatt álló igények, melyek a csapatkivonással való együttes elszámolásához a megkö­tött egyezmények revíziója, illetve újabb diplomáciai lépések szükségesek (1956-os háborús károk, kényszermunkára elhurcoltak kártérítési igényei). 140 MNL OL XIX-A-88 1. d. A kormány 3366/1990. sz. határozata a szovjet csapatkivonással kap­csolatos [1990.] szeptember 24—28-ai kormányközi tárgyalások irányelveiről, 1990. szeptember 21. 141 MNL OL XIX-A-88 sz. n. (3. d.) Tájékoztató a szeptember 24-én kezdődött magyar-szovjet csapatkivonási tárgyalások állásáról, 1990. szeptember 26.

Next

/
Thumbnails
Contents