Századok – 2015
2015 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kovács Nándor Erik: Fodor Pál: Szulejmán szultántól Jókai Mórig. Tanulmányok az oszmán-török hatalom szerkezetéről és a magyar-török érintkezésekről.
TÖRTÉNETI IRODALOM 1555 nökségi Hivatal Oszmán-kori Levéltárában őrzött 66., 67., 69. számú defterek) adataira építkezik. A másik, az Adatok az 1596. évi egri (mezőkeresztesi) oszmán hadjárat költségeihez (240-249. o.), az oszmán haderő finanszírozási hátterét, s ennek kapcsán a 16. század végi oszmán udvari költségvetés működését megvilágító esettanulmány, amelyet egy, a Topkapi Szeráj Múzeum levéltárában őrzött 1596-ban kelt pénzügyi kimutatás magyar nyelvű összefoglalása, magyarázata, illetőleg a török nyelvű latin betűs átirata kísér. A törökellenes küzdelmek témakörének szentelt negyedik fejezeten belül két hosszabb és két rövidebb tanulmány kapott helyet. A szimurg és a sárkány: az Oszmán Birodalom és Magyarország (1390-1550) (297-329. o.) a török-magyar kapcsolatok nagy ívű, kiváló összefoglalását nyújtja, elemezve a bithyniai bégségből bő két évszázad leforgása alatt világbirodalommá váló oszmán állam terjeszkedésének ösztönzőit, a hódítás paradigmáit, társadalmi, intézményi, ideológiai aspektusait, illetőleg a védekezésre kényszerülő középkori Magyar Királyság vezetői előtt álló politikai, katonai lehetőségeket, számba véve az alkalmazott eszköztárat. A kenyérmezei csata című, fentebb már említett és sokak által jól ismert tanulmány kiemelkedik a fejezetben olvasható írások közül. Szakály Ferenc és Fodor Pál ebben a magyar diadallal záruló, s a nemzet történelmi emlékezetében mély nyomokat hagyó 1479-es erdélyi ütközet lefolyását annak előzményeivel és utóéletével együtt, a közvetlen és távolabbi utókor által szőtt szépítő szándékú toldások, toposzok lehántásával rekonstruálja. A szerzők figyelemreméltóan széles forrásbázis felhasználásával, levéltári dokumentumok, beszámolók mellett Bonfini, Oláh Miklós, a lengyel Jan Dhigosz, illetve az osztrák Jacob Unrest, valamint Kemálpasazáde oszmán történetíró krónikái alapján mélyreható alapossággal tárják fel az oszmán rablóexpedíció tágabb politikai kontextusát, a késő középkori magyar délvidéki védelmi rendszer működését, s magyar, illetve török szemszögből elemzik a csatához vezető folyamatokat, tágabb összefüggéseket. A tanulmányhoz két forrásszemelvény csatlakozik: Kemálpasazáde török krónikájának vonatkozó részei magyar nyelven, illetőleg a csatáról szóló egyetlen ismert kortárs nyugati (szász) beszámoló német szövege, valamint ennek magyar fordítása olvasható. E fejezetben a török-magyar harcok nemzetközi összefüggéseit két rövidebb összefoglalás, Az Oszmán Birodalom, Bizánc és a nyugati kereszténység. Nándorfehérvár 1456. évi ostromának történetéhez (330-337. o.) illetve A 16. századi oszmán-perzsa háborúk hatása az oszmánok közép-európai politikájára (384-393. o.) tárgyalja. Az ötödik fejezetbe (Magyarok és törökök) felvett két tanulmány szintén magyar vonatkozásokat hordoz, bár rendkívül különböző mértékben és módon. A királynék fogságban. Tinódi egy félreértett históriás énekéről cím alatt újra egy irodalmi alkotás történeti elemzését kapjuk, amely Tinódi szerzőségén keresztül kapcsolódik a magyarsághoz. A vizsgálat tárgyául választott mozzanatok: az I. Szelim szultán (1512-1520) és Iszmail perzsa uralkodó (1502-1524) között 1514 nyarán lezajló, döntő jelentőségű csaldiráni csatában török fogságba esett sah-feleség(ek?) sorsa; a csata és utóéletének egyes részletei; illetőleg ehhez kapcsolódóan a megénekelt esemény történeti értékelése, a történeti forráskritika eszköztárának alkalmazásával. A Szülejmán szultán alakjával bevezetett gyűjtemény záróakkordja, az utolsó tanulmány, az oszmán történelem, illetve a korai török-magyar kapcsolatok vizeiről eltávolodva a török-kor magyar percepciójáig, a törökökhöz fűződő emlékek, attitűdök különböző lenyomataiig: Jókai Mór, továbbá Gárdonyi Géza, Szekfű Gyula műveiig kalauzolja el az olvasót. A török-magyar érintkezések jelenkorig továbbélő örökségét, nyomait veszi számba, röviden elősorolva annak kulturális, irodalmi kiábrázolódásait, eszmetörténeti, politikai rezonanciáit, s — nem utolsósorban — rátapintva a török hódoltságnak a magyar mentalitásra, lelkiségre gyakorolt máig erőteljesen érvényesülő elvitathatatlan utóhatására. A szerző ezzel kimondatlanul is felhívja a figyelmet a történész-hivatással járó felelősségre: a múlt feltárásának, a jelenkor jobb megértésére és értékelésére való törekvés ad valódi értelmet és célt. Végül az összeállítás néhány általános tartalmi és szerkezeti tulajdonságára térünk ki. A kötet értékét jelentősen növeli, hogy összesen kilenc tanulmányhoz kapcsolódik részbeni vagy teljes forrásközlés, illetve bővebb idézés. A tanulmánykötetekre általában jellemző szerkezeti sajátosságok fényében nem róható fel, de minthogy a beválogatott cikkek kisebb, hivatkozásokat is érintő javításokon átestek (erre a szerző maga is utal: 8. o.), megemlítendő az írások kétféle hivatkozási rendszere: a jegyzeteket nélkülöző cikkek (szám szerint hat írás) esetében az adott témában további vizsgálódásra indíttatást érző olvasó kizárólag az irodalomjegyzékre hagyatkozhat. A többi tanulmányban lábjegyzetek (is) segítik a tájékozódást. A tárgy tekintetében igen változatos tanulmányok, cikkek optimálisan kialakított fejezeti struktúrában helyezkednek el,
