Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: "Önök mostantól független országok vezetői!" Szovjet csapatkivonás Magyarországról
SZOVJET CSAPATKIVONÁS MAGYARORSZÁGRÓL 151 és a köztes időben őrzése, állagmegóvása jelentette. E kérdéskör nem csak nagyságrendje és értéke (mintegy 100 milliárd Ft-ra becsülték az átadandó vagyon értékét) miatt élvezett prioritást, hanem azért is, mert a pénzügyi elszámolásnak ez volt a döntő tényezője. A szovjet pénzeszközökből megvalósított beruházások tulajdonjoga és értéke (a szovjetek 47 milliárd forintra, a magyarok 10 milliárdra becsülték) tekintetében nem közeledtek az álláspontok. A magyar fél kitartott amellett, hogy csak a számukra hasznosítható létesítmények után ismerjék el kompenzációs kötelezettségüket. Az előterjesztők ugyanakkor úgy vélték, nem lehet elzárkózni az olyan szovjet kezdeményezések elől, hogy az épületek egy része szovjet tulajdonba kerüljön, illetve bizonyos anyagok értékesítését — amennyiben arra a magyar fél nem vállalkozik — a szovjet fél végezhesse, illetve követeléseit apportként vegyesvállalatokba vihesse be. A további tárgyalásokra vonatkozón az OT és a HM ennek figyelembe vételével javasolta a magyar álláspont kidolgozását. Véleményük szerint a pénzügyi tárgyalások során egyszeri végelszámolásra és null szaldóra kellett törekedni.129 A két fél gazdasági ellenérdekeltsége következtében kialakult helyzet fokozatosan azt eredményezte, hogy néhány helyen elkezdték a Déli Hadseregcsoport által használt épületek, építmények és tartozékaik bontását. Ez rontotta az objektumok későbbi hasznosítási lehetőségeit és a lakosság körében is kedvezőtlen reakciókat váltott ki.130 A holtpontról való kimozdulás, illetve annak elkerülése érdekében, hogy a gazdasági álláspontok megkeményedése ne szolgálhasson indokul a csapatkivonás lassítására, a magyar szakértők kidolgoztak egy kompromisszumos javaslatot is. Ennek központi eleme az volt, hogy — szovjet kormányszintű megkeresés esetén — a magyar kormány egyedileg dönt bizonyos objektumok magyar-szovjet vegyesvállalati hasznosításáról, vagy szovjet gazdálkodó egységeknek, illetve a nagykövetségnek történő eladásáról. Ilyen esetekben a kölcsönös követelések kiegyenlítése nem a végelszámoláskor, hanem az eladáskor közvetlenül történt volna. Ez lehetővé tette volna, hogy a Déli Hadseregcsoport hazatelepüléséhez szükséges pénzeszközök folyamatosan rendelkezésre álljanak. A 129 MNL OL XIX-A-88 156/TV/1990 (2. d.) Előterjesztés a Minisztertanács részére: Tájékoztató a Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok kivonulásával kapcsolatos gazdasági kérdésekről, javaslatok a szükségessé váló intézkedésekre, 1990. március. 130 Karácsony Imre vezérőrnagy, a magyar kormánymeghatalmazott helyettese 1990. március 28-án levélben hívta fel V A. Rudakov vezérőrnagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnokának építési és elhelyezési helyettese figyelmét arra, hogy a hatályos magyar jogszabályok szerint a bontás csak műszaki tervdokumentáció és megfelelő hatósági engedély alapján végezhető el; elmulasztása jogi és anyagi következményeket von maga után. (MNL OL XIX-A-88 26/11/15/1990 (2. d.) Karácsony Imre levele V A. Rudakovnak, 1990. március 28.) Rudakov április 2-ai válaszlevelében ezzel kapcsolatban a szovjet kormány döntésére hivatkozva közölte, hogy a szovjet csapatok által épített és lebontott épületeket és berendezéseket a Szovjetunióba szállítják és a kivonásra kerülő csapatok elhelyezésére használják majd fel. Egyúttal sürgette a magyar fél válaszát arra vonatkozóan, hogyan kívánja kompenzálni a szovjet hadsereg által épített objektumokért a szovjet felet. Karácsony Imre elismerte a magyar fél értékfizetési kötelezettségét a szovjet csapatok eszközeiből épített vagy vásárolt létesítményekért, de egyidejűleg bejelentette pénzügyi igényüket a szovjet félnek használatra átadott ingatlanok helyreállítási, felújítási és karbantartási munkálatai egy részének elmaradásáért. Uo.
