Századok – 2015
2015 / 6. szám - MŰHELY - Rab Virág: Gerard Vesseringnek és kapcsolatainak szerepe az európai gazdaság újjáélesztésében, 1919-1925
GERARD VISSERING ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁG (1919-1925) 1531 nagy része informális kommunikációs csatornákon keresztül bonyolódott. Elsősorban bankárok és gazdasági szereplők voltak annak a hálózatnak a tagjai, mely 1920 őszén a Brüsszeli Nemzetközi Pénzügyi Konferencián kezdett kiépülni. Gerard Vissering kulcsfigurája volt ennek a hálózatnak. 1919-ben két alkalommal is saját házában fogadta kollégáit, s a nyilvánosság teljes kizárásával vezette az európai újjáépítés érdekében folytatott megbeszéléseket. Ezeknek a Vissering által koordinált tárgyalásoknak az eredményeképpen került sor a korábban említett brüsszeli szimpóziumra, amely a nemzetközi együttműködés első állomása volt. Itt ismerték meg egymást a korszak meghatározó elméleti szakemberei és bankárai, akik mint döntéshozók, az európai gazdaságot is képesek voltak irányítani. Vajon megállapítható-e, hogy pontosan kik között és milyen jellegű kapcsolat állt fenn, s hogy a hálózaton belül mi jellemezte Vissering súlyát és pozícióját? 1919 tavaszán, nyarán a holland bankelnököt prominens amerikai bankárok keresték fel azzal a céllal, hogy megbízzák egy nemzetközi informális tanácskozás előkészítésével. A tervezett megbeszélés tárgya az európai gazdaság újjáélesztése volt. A bankárok közt volt Frank Arthur Vanderlip38, a New York-i National City Bank elnöke, Benjamin Strong39, a New York-i Federal Reserve Bank kormányzója és Fred I. Kent40, a Bankers Trust Company elnökhelyettese.41 Miért éppen hozzá fordultak az amerikai pénzvilág meghatározó személyiségei közvetítésért? Döntésüket befolyásolhatta az a tény, hogy szinte közvetlenül a háborút követően, a békekonferenciával párhuzamosan kellett megszervezni az informális összejövetelt, vagyis több kritériumnak egyszerre kellett megfelelnie annak, aki koordinálta a találkozót. Mindenekelőtt: nem lehetetett se a győztesek, se a vesztesek felé elköteleződve; továbbá értenie kellett a gazdasághoz és pénzügyekhez; kiterjedt és jól működő kapcsolatrendszerrel kellett 38 Frank A[rthur] Vanderlip (1864-1937), a National City Bank elnöke, New York (1909-1919), Benjamin Stronggal és Paul Warburggal együtt a Federal Reserve System egyik alapítója. A szisztéma létrehozásáért felelős tervezet (Aldrich-terv) részleteit ő és Strong együtt dolgozták ki. 39 Benjamin Strong (1872-1928), 1907-től a Bankers Trust Company elnöke, a Federal Reserve Bank, New York első kormányzója (1914—1928). Charles P Kindleberger szerint Strong azon kevés amerikai döntéshozók egyike volt, akit az 1920-as években valóban érdekeltek Európa zavaros pénzügyei. Charles Poor Kindleberger-. The World in Depression, (1929-1939). University of California Press, 1986. 40 Fred I. Kent (1869-1954), pénzügyi szakember, a Bankers Trust Company, New York elnökhelyettese, Strong közeli munkatársa, a vizsgált periódusban rendszeresen előfordult Párizsban, ahol az amerikai pénzügyeket képviselte, a jóvátétel kérdéseinek egyik szakértője volt. 41 Vanderlip 1919. május elsejére dátumozott memoranduma (Memorandum in regard to an International Loan) volt az első olyan próbálkozás, amely nemzetközi kölcsön kibocsátásával képzelte el az európai gazdaság rendezését. A memorandum arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendezetlen európai gazdaság ártalmas lehet a társadalomra s azon keresztül a politikára egyaránt. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti és nemzetközi problémák is csak a gazdasági és pénzügyi helyzet rendezésével kezelhetők. Számunkra a legfontosabb mégis az a körülmény, hogy VanderlipVisseringen keresztül kívánt érvényt szerezni tervezetének. A dokumentum Vanderlip előzetes elképzeléseinek megfelelően a holland bankelnök közvetítése nyomán jutott a Bank of England kormányzója, Montagu Norman elé, majd 1919. május 26-án a Holland Központi Bank ügyvezető igazgatóságához. A tervezetet Franciaország mellett az Amerikai Egyesült Államok sem támogatta, aminek következtében az elképzelés 1919 júniusára megbukott. NBAV 6. doboz, 94. dosszié.
