Századok – 2015
2015 / 6. szám - DOKUMENTUMOK - Gecsényi Lajos: Emigrációs útkeresések : A Magyar Nemzeti Bizottmány előtörténetéhez
A MAGYAR NEMZETI BIZOTTMÁNY ELŐTÖRTÉNETÉHEZ 1489 A „kérdőív akció” anyaga, ha nem is teljes körűen, Szegedy-Maszák Aladár hagyatékában maradt fenn.5 Az általa készített levél fogalmazványán 21 név szerepelt címzettként. Közülük Dessewffy Gyula, Soós Géza, Auer Pál képviselők, az 1945-ben megválasztott nemzetgyűlés tagjainak, Kertész István követ, Borsody István diplomata, újságíró, Bartók László követ, Hardy Kálmán és Hennyey Gusztáv tábornokok, Czakó József közgazdász, Kövér Gusztáv 1940-ben Erdélyből behívott országgyűlési képviselő válasza maradt fenn.6 További 18 személy válaszát is ismerjük: tizet nem lehet azonosítani, mert a nevük minden bizonnyal a kísérőlevélen volt olvasható vagy olvashatatlan. (Kettejük válaszára azt írták, hogy „fiatal nyugatos vezérkari tiszt”.) A többiek Fábián Béla és Saláta Kálmán egykori kisgazda nemzetgyűlési képviselők, Apor Gábor követ, Csopey Dénes követségi tanácsos, Somssich László, Pallavicini Hubert, Perczel Tamás, Kállay Kristóf követségi titkárok, Gerencsér István piarista tanár, Magyary Gyula katolikus pap. Ebből Dessewffy Gyula szerkesztő, kisgazda parlamenti képviselőnek (majd 1951-től a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetője, a Magyar Nemzeti Bizottmány tagja), Hennyey Gusztáv vezérezredesnek, a Lakatos kormány külügyminiszterének (a Bizottmány későbbi nyugat-németországi képviselőjének), Kertész Istvánnak a Külügyminisztérium béke-előkészítő osztálya vezetőjének, későbbi római követnek és a körkép teljessége érdekében egy ismeretlen (láthatóan jól tájékozott) katonatisztnek a válaszát közöljük.7 Árnyalataiban eltérő, de az alapkérdéseket tekintve, miként a többi levélíróé is, egyértelmű vélemények a magyar politikai emigráció majdani (1950-1956 között működött) irányító szervének feladatairól, saját szerepükről, azaz arról, hogy mi a menekült politikusok, értelmiségiek, közéleti emberek teendője külföldön és miként alakuljon a hazához fűződő kapcsolatuk. Talán nem volt véletlen, hogy ebben volt a legteljesebb egyetértés: az emigráció — vélekedtek a válaszadók — a magára maradt hazai magyarság iránymutatója, melytől odahaza a kommunista uralomtól való megszabadítást várják. Mondanivalójuk fontos hozzájárulás az emigrációba kényszerült politikai elit nézeteinek (ami emigrációs tevékenységük alapjait is jelentette) jobb megismeréséhez. 5 Országos Széchényi Könyvtár. Kézirattár. Fond 483. Szegedy-Maszák Aladár gyűjteménye. Rendezetlen. „Az ember ősszel visszanéz 2.” címkével ellátott dobozban, piros irattartóban lévő „kérdőív akció” feliratú dosszié. Köszönettel tartozom Katona Ferenc barátomnak, aki kutatásai során rátalált a kérdőívekre és átengedte számomra ezek feldolgozását. Köszönet illeti továbbá Csorba László főigazgató urat, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Szegedy-Maszák gyűjtemény kurátorát, aki számomra a közlést engedélyezte. 6 A többi címzett, aki nem válaszolt (vagy a levelük nem maradt meg): Kornfeld Móric, Eckhardt Tibor, Bakách-Bessenyey György, Hőgye Mihály, Doblhoff Lili, Nemestóthy Dénes, Radvánszky Antal, Kovács Imre, De Rivo Szarvas Zoltán, Haubert Kamilló, Bobula Ida. 7 A válaszok érthetően gyakran elnagyoltak, vázlatszerűek, célszerű a kérdésekkel együtt olvasni őket.
