Századok – 2015
2015 / 6. szám - DOKUMENTUMOK - Gecsényi Lajos: Emigrációs útkeresések : A Magyar Nemzeti Bizottmány előtörténetéhez
DOKUMENTUMOK Gecsényi Lajos EMIGRÁCIÓS ÚTKERESÉSEK A Magyar Nemzeti Bizottmány előtörténetéhez 1947 őszén a néhány hónappal korábban Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba menekült, az emigráns léttel ismerkedő hazai pártvezetők, nemzetgyűlési képviselők, diplomaták, újságírók számára mind nyilvánvalóbbá vált, hogy politikai létfenntartásuk és bármiféle tevékenységi formájuk kialakítása érdekében elkerülhetetlen céljaik meghatározása, működési lehetőségeik, befolyási körük felmérése. Az Egyesült Államokban tartózkodó egykori kisgazda vezér, az 1941-ben emigrált Eckhardt Tibor, a nemzetgyűlés 1946-ban megválasztott elnöke Varga Béla, az 1947 júniusában erőszakkal eltávolított miniszterelnök Nagy Ferenc és a két jelentős polgári párt vezetői Sulyok Dezső és Pfeiffer Zoltán vállalkoztak arra, hogy megteremtsék az emigráció egységét. Ettől a céltól vezettetve adták közre 1947. november 18-án Chicagóban keltezett felhívásukat.1 Ebben rögzítették a demokratikus Magyarország elbukásának, a szovjet támogatással megvalósult kommunista diktatúra létrejöttének a tényét. Passzív ellenállásra szólították fel az ország lakosságát és bejelentették, hogy a nemzet felszabadításáért vívott harcot a pártpolitikai ellentétek félre tételével, a demokratikus emigráció vállalja magára. A manifesztáció fontos lépés volt a kezdődő szervezkedésben, ám számos kérdés várt tisztázásra, hiszen az emigráció nem csupán az 1947-ben hazájukból elmenekült politikusokból és értelmiségiekből állt, hanem annál jóval szélesebb körből, így a világháború előtt külföldre kerültekből, de mindenekelőtt az 1945-ben Ausztriában és Németországban menedéket talált civilekből és katonákból, közöttük a konzervatív jobboldal és a szélsőjobb számos exponenséből. Tisztázni kellett, hogy kik azok, akik helyet kaphatnak az emigráns politika kialakításában, szükség van e egy központi irányító testületre, milyen tartalmú programot adjanak közre az emigránsok és az otthon maradottak számára, hogyan közvetítsék ezt hazafelé. Nem lényegtelen eldöntendő kérdés volt (ami még a későbbi években is sok vitát váltott ki), hogy hol legyen az új szervezet székhelye: Európában (ahol ekkor az emigránsok jelentős része tartózkodott), vagy az Egyesült Államokban, melynek vezető szerepe a bontakozó két pólusú világban mindinkább vitathatatlanná vált. Meg kellett állapodni arról 1 „Kiáltvány a magyar néphez!” Lásd Kádár Lynn Katalin: Eckhardt Tibor amerikai évei 1941-1972 (L’Harmattan, Bp. 2006) c. munkája 235. lapján fakszimilében.
