Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Keresztes András: "Tükör által ..." Nagy Töhötöm együttműködése az állambiztonsági szolgálattal
1480 KERESZTES ANDRÁS Angol püspök felszólalása:2B „Az előttem felszólaló portugál püspöktársamnak [aki elutasította a kommunistákkal folytatandó egyezkedést - K.A.] tökéletesen igaza van akkor, ha mi a kommunizmussal elvekben akarnánk megegyezni. Egy közös nevező keresése valóban elképzelhetetlen, de ki beszél itt erről. Mi egy modus vivendit akarunk megteremteni. Egyszerűen élni akarunk és dolgozni a lelkek javára, s mivel a vasfüggöny mögött ők az urak, bebocsájtást kérünk és megkérdezzük a feltételeket. Feltételek nélkül mi sem bocsájtunk be senkit a saját területeinkre. (...) Nem elveket teszünk mérlegre, hanem fizikai értelemben vett működési lehetőségeket és ezekhez az utakat keressük... Ne higgyük, hogy a kommunistáknak ez nem okoz legalább is annyi fejtörést, mint nekünk. Ok egy zárt ideológiai tömb, féltékenyen őrzött határokkal, s mi keressük a réseket, ahol be lehetne oda hatolni, ahol a mi keresztényi felfogásunknak helye volna. Erre szolgál a dialógus. (...) Maradtunk lényegünkben azok, akik voltunk, de már nem annyira azt keressük a másikban, hogy mit lehetne benne még elítélni, hanem mi az, ami — hála Istennek — jó benne.” Örmény püspök:25 26 27 „ (...) A humanizmus — csak így egyszerűen, jelzők nélkül kimondva — az az ajtó, amelyen keresztül kölcsönösen meglátogathatjuk egymást, sőt közösen tervezgethetünk is, és sok mindent meg is valósíthatunk. Hogy nem mindent, az természetes. (...) De így megverve nehézségekkel és megáldva reménységekkel, bízhatunk benne. Ezzel valószínű a jó eredmény, e nélkül biztos a rossz eredmény. A választásunk nem lehet kétséges.” „(...) És ha valaki felemeli a szavát a század egyik legnagyobb ügye érdekében, akár itt vagy akár ott, a sorsa azonos: valamelyest bélyeget kap a homlokára, amely őt a másik táborban naggyá, de a sajátjában kicsinnyé teszi. Néha menekülni is kénytelen.” Argentin püspök:21 „(...) Ez a beépülés vagy kimaradás, akármelyiket választjuk is, mindkettő óriási nehézségekkel jár. Hogyan épüljünk bele egy rendszerbe, amelyik ateistának vallja magát, és hogyan maradjunk ki abból, amiben híveink milliói várnak bennünket? Nem közeledhetünk az új rendszerhez, mert régi szövetségeseink ezt sohasem tudnák megbocsájtani nekünk; viszont ez a „soha” szó a történelemben csak perceket jelent, mert hamarosan lesz idő, amikor senki sem fogja igényelni egy elfelejtett rendszer bocsánatát; viszont mi élni fogunk és fenn fog állni evangéliumi küldetésünk: figyelni az idők változását és kiegészíteni azt Krisztussal. Bemenni botrányos ma. Kimaradni botrányos holnap. Az 25 Uo.: 133. 26 Uo.: 218-219. 27 Uo.: 223., 232.
