Századok – 2015

2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: Túlélés vagy megújulás? Himfy Ferenc káplán és a katolikus alsópapság szerveződései az 1940-es, 1950-es évek fordulóján

1452 VOLGYESI ORSOLYA szőr az ifjúsággal való foglalkozás módszereiről. Ezután rendszeresen tartottak megbeszéléseket és lelkigyakorlatokat a különböző korosztályhoz tartozó fiata­loknak és az ifjúsági csoportok papi vezetőinek is. Mindebből arra következtet­hetünk, hogy Himfy kiskunfélegyházi csoportjait Bulányiéktól függetlenül hoz­ta létre, de egy idő után szorosan együttműködött velük, sőt a mozgalom egyik meghatározó alakjává vált: „Talán annyit mondanék még el, hogy már félegyházi korszakom idején kiderült, naiv vagyok, amikor azt hiszem, hogy egyedül csinálom ezt az egészet az országban. Egy év lefogása alatt fény derült arra, hogy vagy 25-en vagyunk, akik az ország különböző területén ugyanazt csináljuk, ugyanazzal a szervezéssel, nagyjából ugyanazzal a tartalommal. Össze is jártunk, minden évben kétszer 25 pap. Egyik alkalommal egy napos ér­tekezlet volt, amikor is gyakorlati dolgokat cserélgettünk, ki hogy csinálja, mint csinálja, téma módszer, stb. és volt egy másik alkalom, amikor három na­pos lelkigyakorlatot tartottunk. Nem választottunk vezetőt vagy elnököt, de valahogy a dolog természetéből jött az, hogy mindenki elismerte Bulányi atya vezető szerepét. Nagyon jó hangulatú társaság volt ez. Egyszer Hunya Dániel,23 egyszer pedig Endrey Mihály tartotta a lelkigyakorlatot, és megbeszéltük a to­vábbi pedagógiánk módszerét és tartalmát.” Az 1952 augusztusában letartózta­tott Juhász Miklós ugyanakkor így jellemezte Himfy akkori tevékenységét val­lomásában: „Azt már akkor is láttam rajta, hogy nem híve a tömegmozgalom­nak, és inkább a mélységi nevelésre törekszik. Azt is tapasztaltam rajta, hogy nem reakciós felfogású. Ó is elítélte azt, hogy sokan csak politikai szempontból lelkesednek Mindszenty prímásért. Elmondta a csongrádi Mária napok egyik epizódját, hogy amikor a prímás valami olyan kitételt tett, amit a földre lehe­tett értelmezni, nagy volt a közönség lelkesedése, de rögtön lelohadt ez a lelke­sedés, amikor az egykéről és a gyermekáldás elleni védekezésről volt szó. Eze­ken a kurzusokon tapasztaltam nála azt is, hogy szívesen alkalmazza előadásai­ban az ankétot, vagyis nem mond el mindent, hanem szinte megbeszéli hallga­tóságával együtt a problémákat. Felveti a nehézségeket. Igyekszik csapdába vinni hallgatóságát, hogy annál élményszerűbben jöjjön ki a valódi tartalom. Ez is olyan módszer volt, ami a csoportmunkában nagy szerepet kapott.”24 Lakos Endre kihallgatási jegyzőkönyvéből az is kiderül, hogy a dél-magyarországi ré­gióban Himfy, Lakos, Sófalvi Márton és Tóth Mihály békéscsabai papok tartot­tak szorosabb kapcsolatot, rendszeresen találkoztak és kicserélték a csoport­­munka kapcsán szerzett tapasztalataikat.25 Az is bizonyos, hogy az 1950-es évek elején Himfy Barlay Ödön cisztercita szerzetes csoportjairól is tudott, sőt előadást is tartott náluk, Barlay is kapcsolatban volt Bulányiékkal: azt bizonyo­san lehet tudni, hogy Barlay jelen volt 1952 augusztusában az utolsó papi összejövetelen. Továbbá Etele György, Szentgyörgyi András, Miskolczy Kál-23 Hunya Dániel (1900-1957) jezsuita szerzetes, 20 éven át a Glattfelder Gyula Csanádi püspök által 1930-ban alapított Egyházmegyeközi Papnevelő Intézet spirituálisa volt, 1955-ben letartóztat­ták, de rossz egészségi állapota miatt szabadon engedték. Tevékenységéről 1. ÁBTL 3.1.5.-0-8881 E Hunya Dániel 24 ÁBTL 3. 1. 9. V-140907/1 Bulányi György és társai 25 ÁBTL 3.1.9. V-140907/2 Bulányi György és társai

Next

/
Thumbnails
Contents