Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: Túlélés vagy megújulás? Himfy Ferenc káplán és a katolikus alsópapság szerveződései az 1940-es, 1950-es évek fordulóján
1450 VOLGYESI ORSOLYA Franciaországban alkalmazott JEC (Középiskolák Ifjúsági Elitképző Mozgalom) szervezeti alapelveit is. A mozgalom tehát még a legálisan működő AC keretei között kezdett körvonalazódni, és 1946 augusztusában szervezték meg Tokajban a Katolikus Ifjúsági Nyári Hetet, ahol az ország különböző részeiről érkezett 60 egyetemista és középiskolás korú, csoportvezetésre kiszemelt fiatallal foglalkoztak: „A háború után a debreceni piarista atyák kisközösségeket hoztak létre. A kisközösségek vegyesek voltak, tehát leányok és fiúk is voltak benne. Az Actio Catholica keretében történt mindez. 1946 nyarán, Tokajon volt egy nagy Actio Catholica tábor az ifjúság számára. Egy országos katolikus tábor, ahol nagyon jeles előadók voltak. Az egyik Lénárd Ödön volt, aki nagyon mély nyomott hagyott bennem, a másik Szappanos Béla, az Actio Catholica titkára, aki szintén egy nagyon hiteles ember volt. Annyi fiatal vett részt ebben a táborban, hogy nem is tudtak mindenkit Tokajban elszállásolni.” - emlékezett vissza Kállay Emil atya.17 A következő években Gyulán, Szolnokon, Vácott, Veszprémben, Sopronban és az ország több nagyvárosában voltak hasonlójellegű összejövetelek. Török Jenő egyébként a Vigíliában 1948-ban megjelent, Új utak középiskolai valláspedagógiánkban című írásában éppen ennek az új módszernek a fontosabb elemeit ismertette, amely a csoportok önszerveződésen s a kisközösségek egyfajta önkormányzatiságán alapul, a tudnivalók átadása pedig viták során, párbeszédes formában valósul meg, s itt sajátítják el a csoporttagok a világi apostolkodás gyakorlatát is. Török a liturgia szerepét is hangsúlyozta, s azt, hogy a fiatalok ezen keresztül érezzenek meg valamit az ősegyház szelleméből és lelkületéből is.18 Vizkelety András akadémikus visszaemlékezése szerint 1948 nyarán — mikor még maga is piarista diák volt Tatán — Bánáss László veszprémi püspök segítségével összehívtak a dunántúli piaristák közül kb. 25-30 tanulót egy egyhónapos lelkigyakorlatra, ahol az iskolák államosítása utáni időkre próbálták meg felkészíteni őket. Az egyháztörténeti előadásokat Szentgyörgyi András tartotta, Bulányi György, Török Jenő és Juhász Miklós pedig lelkesen ismertették elképzeléseiket a kiscsoportos munkáról, beszéltek a francia munkáspapokról s különösen két könyvre hivatkoztak: Maxence van der Meersch19 Emberhalászok és Kuehnelt-Leddihn Erik Jezsuiták, nyárspolgárok, bolsevikik című műveire.20 „A programnak persze nagyon erős hitbuzgalmi része volt, a »lelkigyakorlat« nemcsak fedőnévként szolgált. Minden reggel misét hallgattunk, reggel, este közösen elimádkoztuk a zsolozsmából a prima ill. a kompletorium rövidített magyar változatát. A kísérő elmélkedések a kereszténység társadalmi elkötelezettségét, az apostolkodás egyetemes feladatát hangsúlyozták. Az előadások ismertették Suhard kardinális, Párizs érsekének körleveleit, a Mission de Paris mozgalmat, a francia és belga munkáspapok szerepvállalását, kiemelték a szolidaritásvállalás és az egyéni meggyőzés 17 Az úton becsületesen i. m. 33. 18 Török Jenő-. Új utak középiskolai valláspedagógiánkban. Vigilia 13. (1948) 1. 8-17. 19 Népszerű francia író (1907-1951), 1937-ben Goncourt-díjat kapott. 20 Ez utóbbi politikai filozófiájáról 1. Megadja Gábor: Szabadság vagy demokrácia? - A modern demokratizmus és a totalitarizmus problémája Kuehnelt-Leddihn politikai filozófiájában. Kommentár 2008/1. 64-76.
