Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: Túlélés vagy megújulás? Himfy Ferenc káplán és a katolikus alsópapság szerveződései az 1940-es, 1950-es évek fordulóján
AZ ALSÓPAPSÁG AZ 1940-ES, 1950-ES ÉVEK FORDULÓJÁN 1447 tonsági iratok tehát a hatalom nyelvén szólnak, s a hatalom szempontjai szerint konstruálják meg a valóságot. A csoportmunkában résztvevők visszaemlékezései, illetve a velük jórészt már a rendszerváltás után készített interjúk viszont nyilvánvalóan a csoport életének csak egy bizonyos időszakát elevenítik fel, s az általuk elmondott párhuzamos, olykor pedig egymásba kapcsolódó történetek töredékesen és mindenekelőtt az egyéni életutakba ágyazva rajzolják meg a vizsgált közösségek mindennapjait.9 Mezey András PhD-disszertációja hívta fel a figyelmet arra, hogy tudomása szerint eddig egyedül Kamarás István tett kísérletet a földalatti ifjúsági pasztoráción belüli időhatárok kijelölésére, alapul véve Tomka Miklósnak az 1945 utáni magyar egyháztörténetre vonatkozó korszakolását. E szerint 1949 és 1956 között az ütközés időszakáról beszélhetünk, ekkor jöttek létre az első kisközösségek; 1956 és 1976 között az elszigetelődés évei köszöntöttek be, 1976 után pedig a dialógus korszaka érkezett el. Ehhez képest Mezey már öt korszakot különböztetett meg: az első 1946-52 közé esik (a vallási egyesületek feloszlatásától az első kisközösség elleni perig), a második 1952 és 1961 közé tehető (folytatódnak a kisközösségek elleni perek, de a hatalom még a „földfeletti egyházra” koncentrál), a harmadik 1961-től a 60-as évek végéig tart (kisközösségek jégkorszaka, Fekete Hollók 1961-es ügye, majd az 1964/65-es perek után sok kisközösség feloszlik), a negyedik az 1960-as évek végétől 1976/77-ig (új baloldali diák mozgalmak, II. Vatikáni Zsinat megújító hatása, új lelkiségi mozgalmak jelentkezése), s az ötödik és egyben utolsó az 1976/77-ben kezdődik, ekkor a Helsinkiben megtartott Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia hatására 1976 áprilisában Magyarországon is törvénybe iktatják az ENSZ 10 évvel korábbi közgyűlésén elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányát.10 A katolikus ifjúsági csoportok szervezésével kapcsolatban Himfy Ferenc vizsgálati anyagából kiderült, a kiskunfélegyházi tanítóképző hittanáraként, majd az iskolák államosítása után káplánként — a tanítóképző magyar-történelem szakos tanárának, Magó Filoména Julianna kalocsai iskolanővérnek a közreműködésével — 1948 és 1951 decembere között összesen 17, különböző korcsoporthoz tartozó hittancsoportot vezetett, amelyekben 130 fiatal tevékenykedett.11 Ezek létrejöttéről az 1990-ben készült interjúban Himfy így beszélt: „Na, itt az iskolák államosítása után nem nekem jutott eszembe, hogy valami másfajta módon adjam tovább az egyház tanítását az ifjúságnak, hanem a gyerekek jöttek azzal a kéréssel, hogy: - Atya, se hittanóra, se kongregáció, se semmi. Egyedül marad a prédikáció, de az nem nekünk szól. Kellene valamit 9 L. bővebben Mezey András -. Katolikus kisközösségek és bázisközösségek Csongrád megyében 1946 és 1980 közt, a pártállam és a hivatalos egyház vonatkozási keretében http://btk.ppke.hu/ uploads/articles/7429/file/Mezey%20Andr%C3%Als_disszert%C3%Alci%C3%B3.pdf 27-31. (Letöltés ideje: 2015. ápr. 15. ) 10 Vö. Mezey A.: Katolikus kisközösségek i. m. 12-26. 11 A tanítóképzőben 10 csoport volt kb. 85 fővel. Az általános gimnáziumban 1 fiú és 1 leány csoport működött kb. 15 fővel. A tanítónőképző mellett működő gyakorló általános iskolában 4-5 csoport volt kb. 30 fővel, 6-12 éves korú fiúkkal és lányokkal. Velük középiskolások foglalkoztak, így Zsolnai Erzsébet, Lajos Erzsébet, Király Irén és Fazekas Ilona.
