Századok – 2015
2015 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Kiss Dávid: A Munkásőrség utolsó hónapjai
A MUNKÁSŐRSÉG UTOLSÓ HÓNAPJAI 1441 tulajdonképpen a fő dolog, amivel aztán hát ugye a Kárpáti nagy keservesen egyetértett, hogy a Dósával én megbeszéltem, ez is benne van, hogy éjjel, tehát egy éjszaka kell az egészet megcsinálni. Éjjel, mit tudom én, 11-12 között, a Munkásőrség Országos Parancsnoksága, és megyei, és bármilyen parancsnokság között az összeköttetést megszűntetni. Tehát hogy ne tudjanak egymással kommunikálni. A Dósát arra kértem, az is le volt írva, minden bázishoz adjon egy embert, és valamilyen úton-módon, vagy vállalattól, vagy a munkásőrség gépkocsiállományából szerezzenek személykocsikat, és tulajdonképpen álljon rendelkezésre egy ember, aki megmutatja az objektumot. A Horváth Pistát arra kértem, hogy adjon rendőrt, egy rendőrt minden ilyen kocsihoz, a Kárpáti Ferit pedig arra, hogy adjon kiskatonát, illetve nem kiskatonát, tisztest, vagy tiszthelyettest. És tulajdonképpen határozott felszólítással, hogy minden munkásőr objektumnál, ahol fegyver volt, ott őr is volt, na, most ezek azért géppisztollyal, meg mit tudom én mivel ellátva,... (A) végrehajtás aztán tényleg úgy történt, a Munkásőrségtől, akit a Dósa kijelölt, az tulajdonképpen vitte magával gépkocsival a rendőrt, a tisztest, vagy tiszthelyettest és a katonát. Kimentek a helyre, az adott helyre, ahol a bázis volt, felszólították, hogy ilyen és ilyen törvény értelmében, tehát a XXX-as törvényre hivatkoztak, a XXX-as törvény értelmében a Munkásőrséget lefegyverezzük, tegye le a fegyvert. És adjátok ide a fegyverraktár kulcsát! Most attól kezdve ott maradt vagy a katona, vagy a rendőr, és tulajdonképpen ő védte, de ez nagyon rövid ideig kellett, mert maximum egy vagy két nap. Most erre, még ugye a Kárpátitól azt kértem, hogy adjon nekem még két-három tábornokot, hát egyrészt olyat, aki felügyeli a gépjármű részleget, és gondoskodjanak arról, hogy az összes fegyvert, azonnal, ahogy lefoglaltuk, az összes fegyvert kezdjék el beszállítani. Döntsék el, hova, a honvédségi raktárakba, de hát leltár szerinti átvétellel... október 23-án már korán reggel nekem jelentették, hogy az ég adta világon mindenütt már le van foglalva a fegyver. A Munkásőrség le van fegyverezve, és hát folyamatosan szállítja a honvédség egy tábornok vezetésével az összes fegyvert be a honvédségi fegyverraktárakba... ”195 Skorka Sándor viszont a következőképpen emlékezett vissza. Az MN megszállta a főbb objektumokat, a Gellért-hegyen a Munkásőrség és az MN is adott szolgálatot. Az akciójukat szerinte rosszul szervezték meg, mivel az üzemekben lévő bázisokat nem szállták meg. A testület eszközeit a fóti raktárba gyűjtötték össze. A gyakorlóruhát a rendőrség kapta. A fegyvereket úgy szállították el, hogy a MOP 1. emeleti bejáratról hólapáttal hányták le a földszintre, a Munkásőrség fegyverei Táborfalvára kerültek, az MN objektumába. Skorka még azt is állította, hogy a későbbiekben nem a Munkásőrség fegyvereit adták el Horvátországba, mivel azoknak szürke volt a markolatuk.196 A visszaemlékezések és az iratok tanulsága alapján komolyabb incidensre nem került sor a lefegyverzés során. Németh Miklós szerint: „Voltak kiabálások, majd visszajövünk - ilyesmi, de különösebb, tehát verekedés, vagy ilyesmi semmi. Voltak, akik megcsókolták a fegyvereiket, voltak, akik törölgették a könnyeiket, ilyeneket kaptam jelentésbe, de zavartalanul, hiánytalanul — de hát 195 A szerző interjúja Markovics Ferenccel, 2014. augusztus 25. 196 Interjú Skorka Sándorral, a hangfelvétel a szerző birtokában.
