Századok – 2015
2015 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Kiss Dávid: A Munkásőrség utolsó hónapjai
1402 KISS DAVID forradalomról beszélt. Valószínűleg ezzel a keményvonalas frazeológiával a párt balos részéhez24 kívánt szólni. A rendszer szétesésének a megállítására már nem volt esélye, ráadásul a Szovjetunióban 1988 októberében a balos próbálkozás kudarcot vádlott, rájuk sem tudott volna támaszkodni. E mellett azt is ki kell emelni, hogy gazdasági összeomlás, vagy fegyveres támadás esetére rendkívüli terveket készítettek.25 Utóbbi esetben katonai közigazgatást és bíráskodást vezettek volna be. A terv a Munkásőrség mellett a BM Forradalmi ezredéit, és a gyárakban létrehozott Münnich Ferenc szocialista brigádok javarészt lumpenproletár tagjainak tervezett bevethetőségét feltételezte. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy hasonló vészforgatókönyvek a többi szocialista országban is léteztek. Az év végére lengyel mintára előtérbe került az ellenzékkel való tárgyalás gondolata, 89 elején a szovjetek az MSZMP-nek a reformok további kezdeményezését, többek között egyfajta elnöki szocializmus kialakítását javasolták. Ebben az esetben ők adták volna az erős jogokkal rendelkező államfőt. Aczél György vezetésével a Társadalomtudományi Intézetben dolgoztak is ezen a koncepción.26 Lényeges változás volt 1989. január 28-án Pozsgay Imre bejelentése, hogy 56 nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. Ez a Munkásőrséget is igen érzékenyen érintette, hiszen több mint 30 éven át végig azt propagálták, hogy a(z) (ellen)forradalom leverésében, és a „rend” helyreállításában a testületnek kiemelt szerep jutott, bár az utóbbi állítás is csak részben volt igaz. Mindennek és a nemzetközi helyzetnek következtében 1989 februárjában kezdett megbarátkozni az MSZMP a többpártrendszer elfogadásával, ekkor még 1995-ig tartó átmenetet terveztek, de Grósz gyors a rendszerváltással kapcsolatban polgárháborútól tartott, vagy inkább fenyegetett? „Arról meg vagyok győződve, mert van olyan erő, amely képes, és hajlandó lesz fegyvert fogni a rendszerváltás megakadályozására. ” Ebben a helyzetben vetette fel Nagy Imre, a KISZ KB első titkára, hogy a Munkásőrséget ki kell vonni a párt alól. Február elején, a lengyel mintára előtérbe került a kerékasztal-tárgyalások létrehozása. Ugyanakkor a párt vezetői tartottak március 15-étől, hiszen az ellenzék jelentős része nem volt hajlandó velük ünnepelni, és nyilvánvaló volt, hogy több 10 ezer embert mozgósítani tudnak. Március elején az ellenzéki szervezetekkel egyeztetett az MSZMP a későbbi tárgyalásokról. Ezekkel kapcsolatban a Politikai Bizottság (PB) kiemelte, hogy nem szabad engedni a fegyveres szervek teljes depolitizálását. Grósz ráadásul kijelentette, hogy nem fogja engedni sehonnan a pártszervezetek kivonulását. Közben a gazdasági helyzet tovább romlott, a 48-as forradalom évfordulóját a várakozásoknak megfelelően több tízezren ünnepelték meg, márciusban az ellenzéki szervek megalkották programjaikat, napirendre került a Munkásőrség megszüntetése. Március 22-én összeült az Ellen-24 Ók november 11-én alakították meg a Hazafias Népfronton (HNF) belül a Münnich Ferenc Társaságot, közöttük több munkásőr is volt, a változásokat ellenforradalomnak nevezték. Kezdetben 1000 fős volt a szervezet. 25 Mindezek 1957-től megvoltak, az a kérdés, hogy a 80-as években mennyit változtattak rajtuk. 26 Tőkés Rudolf: A kialkudott forradalom Kossuth Kiadó Bp. 1998. 300-305. ; Ripp Z.: Rendszerváltás i. m. 195-267.
