Századok – 2015
2015 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Palasik Mária: A budapesti kitelepítések politikai háttere és levezénylése, 1951-1953: "Lehetetlen, hogy a város legdöntőbb részében ezrével lakjanak a régi rendszer elszánt hívei ..."
A BUDAPESTI KITELEPÍTÉSEK POLITIKAI HÁTTERE ... 1951-1953 1385 Szendy Károlyt (1885),81 82 a főváros 1934-1944 közötti, valamint Csorba Jánost (1897), az 1944-45-ös ostrom utáni első polgármesterét. Az utóbbi különösen annak a fényében érdekes, ha tudjuk, hogy 1945 májusában az ideiglenes törvényhatósági bizottság alakuló ülésén Szakasits Árpád, a bizottság elnöke, a szociáldemokrata párt főtitkára az alábbi meleg szavakkal búcsúztatta a háború után az élet újraindításában elévülhetetlen érdemeket szerzett Csorbát: „Önmagunkat tiszteljük meg vele, ha az egész város nevében őszinte és szeretetteljes köszönetét mondunk Csorba János polgármesternek önzetlen és nagyszerű újjáteremtő munkájáért, és együtt kiáltjuk Budapest népével: Éljen sokáig Csorba János!”82 1951-re eltűnt a szeretetteljes köszönet, Szakasits Árpád pedig koncepciós vádakkal börtönben ült. A kitelepítés irányítása és a mentesítések mechanizmusának és más kérelmek elbírálásának gyakorlata A kitelepítéssel kapcsolatos tudnivalókról készült összefoglaló dokumentum is megerősíti a feltevést, hogy a kitelepítés folyamata alatt az irányító szerepet a Belügyminisztérium, azon belül pedig személy szerint Rudas György rendőr alezredes, szervezeti egységként pedig a BM IV/2. Szervezési és Szolgálati Osztálya játszotta, élén az alezredessel. Az osztályon belül működött a kitelepítési csoport, amelyet Cziráki Ferenc rendőr százados vezetett. Az 1951. május 5. és július 18. közötti időszakban Rudas fogta össze a kitelepítésekért felelős négytagú bizottságnak a tevékenységét, Ciráki pedig a végrehajtást irányította. A bizottságnak a legnagyobb munkát a mentesítési kérelmek elbírálása jelentette, ugyanis a kitelepítési végzést kézhez kapó kétségbeesett emberek már a véghatározat kézhezvételének napján igyekeztek mentorokat keresve mentesítést szerezni a kitelepítés végrehajtása alól. Többször előfordult névazonosságon alapuló tévedés, de ilyenkor is be kellett nyújtani a kérelmet, hogy ne kerüljön sor kitelepítésre.83 A bizottságon kívül egyetlen intézkedőt találtam, aki a hatáskörén túllépve tagadta meg a mentességeket: Bartucz Istvánt,84 aki a Rákosi Titkársághoz beérkezett mentesítési kérelmekre adott nemleges választ, és rendszeresen a következőket közölte: „Értesítem, hogy a Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes elvtárs Titkárságához beadott kérelmét elbíráltam, és azt nem találtam teljesíthetőnek. ”85 De arra is akadt példa, hogy maga Rákosi is hiába javasolt mentességet a kitelepítés alól, a bizottság hajthatatlan volt. A kitelepítési véghatározatot kézhez kapó emberek közül jó néhányan nem a hivatalos utat választották, és nem a Budapesti Rendőrkapitányságra címezték a kitelepítés alóli mentességük visszavonásának kérelmét, hanem magának Rá-81 Sipos András: Szendy Károly. In: Budapest főpolgármesterei és polgármesterei i. m. 217. 82 Fővárosi Közlöny, 1945. május 26. 232-233.; Palasik M.: „Szeretett teljes köszönet” i. m. 83 Lásd Mester Miklós kitelepítési ügyét. ÁBTL 2.5.6. 02785/1951.; Epstein Ignác esetét in: Kis-Kapin R.: Budapesti kitelepítettek Gyulaházán i. m. 84 Bartucz Istvánról tudjuk, hogy 1957 novemberében az MSZMP KB Ipari Osztályára nevezték ki politikai munkatársnak. MNL OL M-KS 288. f. 7/16. ő. e. 1974 tavaszán neve újra előkerült a személyi javaslatoknál. MNL OL M-KS 288. f. 7/445. ő. e. 85 Lásd Palasik M„Szeretett teljes köszönet” i. m. és ÁBTL 3.1.5. 0-9975/6. 376.