Századok – 2015
2015 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Palasik Mária: A budapesti kitelepítések politikai háttere és levezénylése, 1951-1953: "Lehetetlen, hogy a város legdöntőbb részében ezrével lakjanak a régi rendszer elszánt hívei ..."
1382 PALASIK MARIA szándékoztak fenntartani; köztük a legtöbbet a Budapesti Városi Tanács kapta 110 lakással, a következő legmagasabb elosztandó lakásszám — 60 lakással — az ÁVH-t illette. Tartaléknak 56 lakást szántak.72 A kitelepítésről készült 1951. július 23-i zárójelentés tartalmaz egy kimutatást, amelyből 1951. július 20-ig részben követhető a kitelepítettek lakásainak sorsa. Addig 5422 lakást tartottak nyilván, amelyből 130-at önként hagytak el. A jelentés készítője ehhez hozzáfűzte, az utóbbi szám nem végleges, várhatóan nőni fog az elhagyott lakások száma. Ebből „lenyomoztak” 4103 lakást, a többi viszont nyomozás alatt volt, de hogy ez pontosan mit jelent, arra nem tér ki. 1951. július 21-ig 2405 lakást utaltak ki, 816-ot kiutalásra késznek nyilvánítottak, 121 villát viszont fenntartottak későbbi elosztásra. Szerepel a listán 455 albérlő számára fenntartott társbérlet, 271 nem kiutalható albérlet, 21 lakhatatlan romos lakás, valamint 11 szolgálati lakás. A kiutalt 2405 lakásból 912-t az üzemek, 599-et a HM, míg 944-et az egyéb kategóriába tartozó szervek, intézmények kaptak - ám ezt ezúttal nem részletezték. A sort a tartalékból kiosztott 50 lakás zárja, de hogy ezeket kik kaphatták, nem ismeretes.73 Néhány nappal később, 1951. július 28-án Pongrácz Kálmán, a Budapesti Városi Tanács VB elnöke jelentést küldött Rákosi Mátyásnak a kitelepítés során megürült lakások szétosztásának folyamatáról.74 Pongrácz vázolta a végrehajtás során felmerült problémákat. Elsőként említette, hogy a „reakció igyekezett megfélemlíteni a dolgozókat”, akik először nem akartak beköltözni a nekik kiutalt lakásokba. A másik nehézséget az okozta, hogy a kitelepítettek lakásaiban maradt albérlőknek 8 napon belül el kellett volna hagyniuk a lakásokat, de ez a legtöbb esetben nem történt meg. Ezt úgy oldották meg, hogy a kitelepítettek lakásainak albérlők által lakott lakrészeit a kerületi tanácsok rendelkezésére bocsátották azzal a megkötéssel, hogy oda csak a kitelepítés során megürült főbérleti lakások albérlőit helyezhetik el. Erre 450 ilyen lakást tartalékoltak és elsősorban üzemi dolgozóknak szánták. Pongrácz megemlítette, hogy a lakások jelentékeny része a magas lakbérek miatt nehezen utalható ki, mert a „dolgozók” képtelenek 300-400 forintos havi bérleti díj megfizetésére. Felvetette, hogy az elosztásnál újabb tényezőket kellett figyelembe venni, mivel az eredeti tervezetből kimaradt az Állami Egyházügyi Hivatal, néhány építőipari vállalat, a Pest Megyei Tanács, a budapesti és a kerületi pártbizottságok, az ÁVH- nál a Határőrség; a BM-ben a tűzoltóság és a rendőrség kapott kevesebbet, de a Szovjetunióból érkezett szakkáderek elhelyezésére sem gondoltak. Ezen kívül a SZOT-nál és az Országos Testnevelési és Sportbizottság esetében is korrigálni kellett, és megoldani néhány élsportoló lakásproblémáját. Pongrácz arra is kitért, hogy nem minden esetben tudtak a dolgozók munkahelyéhez közeli lakást biztosítani, mivel a kiutalásokat gyorsan kellett bonyolítaniuk. Ezért azt a megoldást választották, hogy az üzemeknek lehetővé tették az egymás közötti cserét. A VB elnök szóvá tette, hogy a lakásokban maradt javak leltározását a 72 MNL OL M-KS 276. f. 54/146. ő. e. A Titkárság a javaslatot elfogadta. 73 MNL OL XK-B-l-j 39 doboz. 00487. Zárójelentés a nem kívánatos elemek Budapestről történő kitelepítéséről (1951. május 21 - július 18.), 1951. július 23. 74 A jelentésre való hivatkozás jelzete végig: MNL OL M-KS 276. f. 65/183. ő. e. 34-36.