Századok – 2015
2015 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Palasik Mária: A budapesti kitelepítések politikai háttere és levezénylése, 1951-1953: "Lehetetlen, hogy a város legdöntőbb részében ezrével lakjanak a régi rendszer elszánt hívei ..."
1370 PALASIK MÁRIA jegyzés a kitelepítéssel kapcsolatban, amely szerint a „kormány intézkedése a nép ellenségei ellen irányul, s a munkásosztály érdekét szolgálja”.27 A diktatúra leegyszerűsített fogalomhasználatában a „nép ellenségei” kifejezés jól kommunikálható, képileg is megjeleníthető szókapcsolat volt, valószínűleg bele lehetett érteni mindenkit, akiről a hatalom úgy gondolta, hogy származása, még megmaradt vagyona vagy a két háború közötti évtizedekben betöltött funkciója miatt nem illeszkedett be a proletárdiktatúrába. Ok voltak azok, akik nem követtek el semmi olyan cselekményt, amelyért korábban a népbíróság elé lehetett volna őket állítani; minden vélt „népellenség” ellen pedig — persze — nem volt mód koncepciós per lefolytatására még a diktatúra legkeményebb éveiben sem. A kitelepítés lebonyolításának módjával az MDP szűk vezetése először dokumentálhatóan 1951 áprilisában foglalkozott. Bár a témában fennmaradt irategyüttes nagyon szerény, az egyértelmű, hogy az előkészítést Friss Istvánra, az MDP KV Államgazdasági Osztályának vezetőjére bízták. A vezényletével kidolgozott javaslat sajnos eddig nem került elő, ám ismerjük Gerő Ernőnek az ehhez hozzáfűzött észrevételeit. Az eredeti javaslat a kitelepítések radikálisan gyors lebonyolításáról szólhatott, mert Gerő feljegyzése bírálja, hogy egy hét alatt rohammunkával akarnak kitelepíteni Budapestről 12-18 ezer embert. Szerinte ezt „sokkal lassabban és nyugodtabban kell csinálni”, és „nincs szükség óriási konspirációra” sem. „Ha lassabban hajtjuk végre, annak főként az a hátránya, hogy azok, akik úgy érzik, hogy előbb-utóbb rájuk kerül a sor, kéz alatt eladják vagy eldugják ismerőseiknél a lakásukban lévő értékesebb berendezést” - írta. Majd azonnal azt is hozzáfűzte: „Szerintem ezt kibírjuk. Viszont a nyugodt, nem rohamszerű végrehajtásnak az az előnye, hogy kevesebb lesz a tévedés, kevesebb lesz a nehézség a vidéki elhelyezésnél, könnyebb lesz a munkába állítás, nem lesz a dolognak az a látszata, hogy tömegesen, éjjel, brutális módszerekkel visszük el az embereket.”28 Ezután azzal is érvelt a kitelepítések egy hét alatt történő lebonyolítása ellen, hogy akkor, amikor az egyházak elleni újabb fellépésre készülnek, nem tartja célszerűnek hasonlóan fajsúlyos dologgal megterhelni a közéletet.29 Azt javasolta, hogy hetenként 100-150 kitelepítést hajtsanak végre - a lebonyolítást pedig az őszig terjesszék ki. A „nemkívánatos elemek Budapestről való kitelepítése kérdésében” az egész akció levezényléséről 1951. május 5-én döntött egy ötfős bizottság, amelynek tagjai Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Friss István, Péter Gábor és Házi Árpád voltak.30 Az általuk ekkor hozott határozat adta meg a kitelepítések keretét. 27 MNL OL M-KS 276. f. 54/146. ő. e. 1951. május 30. 28 MNL OL M-KS 276. f. 65/183. ő. e. 2. Gerő Ernő feljegyzése Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihálynak és Révai Józsefnek. 1951. április 27. 29 Grősz József érseket, aki Mindszenty József hercegprímás letartóztatása után — szentszéki felhatalmazással — a katolikus egyház feje lett, 1951. május 18-áról 19-ére virradóan tartóztatták le két udvari papjával, Sztrilich Károllyal és Gyetvai Péterrel. Június 23-án ideiglenes házi őrizetbe került Shvoy Lajos székesfehérvári, Pétery József váci és Hamvas Endre Csanádi püspök. Június 28-án Grőszt a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés koholt vádjával 15 évi szabadságvesztésre ítélték, a perhez 24 mellékper kapcsolódott, amelyekben 15 halálos ítélet született. 30 MNL OL M-KS 276. f. 65/83. ő. e. 3-4. Jegyzőkönyv, 1951. május 5. Gerő Ernőn és Friss Istvánon kívül Rákosi Mátyás ekkor az MDP főtitkára és miniszterelnök-helyettes, Péter Gábor az Ál-
