Századok – 2015
2015 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Palasik Mária: A budapesti kitelepítések politikai háttere és levezénylése, 1951-1953: "Lehetetlen, hogy a város legdöntőbb részében ezrével lakjanak a régi rendszer elszánt hívei ..."
1368 PALASIK MARIA villájában”, illetve egy másik cikkből pedig, hogy „Számos árurejtegetőt tartóztattak le és toloncoltak ki Budapest területéről”. Az AVH árurejtegetés és feketézés vádjával továbbra is folyamatosan vett őrizetbe embereket, akiket rendszeresen ki is toloncoltak a fővárosból, vagy rosszabb esetben bíróság elé állították őket, és az ítéletben kivétel nélkül mellékbüntetésként ott szerepel a vagyonelkobzás, de olyan szisztematikus kitelepítés, mint ahogy azt a szeptember 21-i jelentés ígérte, egyelőre mégsem következett be. Valószínűleg az 1951-es januári titkos moszkvai találkozó21 adta meg az utolsó lökést ahhoz is, hogy a politikai vezetés a budapesti tömeges kitelepítésekről döntsön. A találkozón Sztálin nyilvánvalónak ítélte, hogy a koreai háború még két-három évre teljesen le fogja kötni az Egyesült Államokat, ez viszont szerinte rendkívül kedvező helyzetet teremt a világforradalmi mozgalom számára: az elkövetkező időkben a népi demokratikus országoknak modern, erős, harcképes hadsereget kell kiépíteni.22 Az új stratégia fordulópontot jelentett a térség országainak gazdaságpolitikájában, mert az addigi feszített gazdasági tervek ezen tanácskozás után váltak végképp irreálissá és teljesíthetetlenné. Rákosi és szűk környezete is az új feladatnak megfelelően látott munkához.23 A háborúra való felkészülésnek kísérője volt az a folyamat, amely során a stratégiai és hadiipari szempontból fontos településeket meg kellett tisztítani a lakosság megbízhatatlannak nyilvánított csoportjaitól.24 Természetesen az sem volt 21A moszkvai találkozón Sztálin azzal kezdte a megbeszéléseket, hogy a korábbi véleményektől eltérően, amely szerint az Amerikai Egyesült Államok a harmadik világháborúra készülő legyőzhetetlen hatalom, kiderült, hogy az USA nemhogy felkészületlen egy világháború kirobbantására, de még egy olyan helyi háborúval, mint a koreai háború, sem tud megbirkózni. A moszkvai találkozóról lásd részletesen Palasik Mária: A nők tömeges munkába állítása az iparban az 1950-es évek elején. In: Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Szerk. Palasik Mária - Sipos Balázs. Napvilág Kiadó, Bp. 2005. 82-84. Az ismert történeti feldolgozások ugyan utalnak a fordulatra, de azt a koreai háború tényén kívül mással nem indokolják. Lásd Pető Iván - Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1985. 154.; Bírta István: A szocialista iparosítási politika néhány kérdése az első ötéves terv időszakában. Párttörténeti Közlemények, 1970/3. 113-150.; Okváth Imre: Bástya a béke frontján. Magyar haderő és katonapolitika 1945-1956. Aquila Könyvkiadó, Bp. 1998. 79., 110.; Germuska Pál: A szocialista iparosítás Magyarországon 1947-1953 között. In: Évkönyv 2001, 1956- os Intézet, Bp. 2001, 160.; Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó évtizedek története Magyarországon, 1945-1956. ÁBTL-Rubicon-Ház Bt., Bp. 2011. 289-292. 22 Mindezt az Emil Bodnára§, a román védelmi miniszter által vezetett szabályos jegyzőkönyvből tudhatjuk, közli: C. Cristescu: Ianuarie: 1951: Stalin decide inarmarea Romanei. Magazin Istoric, 1995/10., 15-23. Lásd még Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések, 1940-1956. 1-2. Szerk. Feitl István, Gellériné Lázár Márta, Sipos Levente. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket készítette: Baráth Magdolna, Feitl István, Gyarmati György, Palasik Mária, Sipos Levente, Szűcs László, T. Varga György. Napvilág Kiadó, Bp. 1997. 2. 862. 23 Ennek következményeként 1951 májusában törvényben módosították az ötéves tervet: immár 60%-kal emelték fel az előirányzott beruházások keretét. Ez azt is jelentette, hogy a nagy iramban növő ipari beruházások csaknem 90%-a a nehéziparra esett. Az egész folyamat irrealitását mutatják a következő számok: az I. ötéves terv eredeti előirányzatait úgy emelték fel, hogy a termelés 1949-hez képest 1954-re az eredetileg előirányzott 86% helyett legalább 200%-kal, ezen belül a nehézipar az eredeti 104% helyett 280%-kal, a könnyűipar 73% helyett 145%-kal emelkedjék. Germuska Pál: Indusztria bűvöletében. Fejlesztéspolitika és a szocialista városok. 1956-os Intézet, Bp. 2004. 109. 24 Ez Budapesten kívül érintette például Dunatpentelét, Miskolcot és Kunmadarast, az első kettő a nehézipari beruházások miatt lett érintett a kitelepítésekben, Kunmadaras pedig azért, mert
