Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: "Önök mostantól független országok vezetői!" Szovjet csapatkivonás Magyarországról
130 BARATH MAGDOLNA szovjet tisztek családtagjai utazásának ideiglenesen elhalasztásáról. Kiszeljov nagykövet utasítást kapott, hogy hozza ezt Rákosi tudomására.36 1954 első felében azonban mégis megérkeztek a családtagok, és a nyár folyamán a szovjet Középső Hadseregcsoport parancsnoksága újabb lakásigényekkel lépett fel. 1954 kora őszéig a magyar állam 1104 lakást biztosított a szovjet tiszti családoknak, amelynek helyreállítási költségei 10.811.000 Ft-ot tettek ki (ebből a szovjet kormány 5.125.000 Ft költséget vállalt magára), ezenkívül több vidéki városban mintegy 400 albérleti szobát béreltek. Az újabb szovjet igény 330 lakásra vonatkozott, ebből a magyar kormány 190-et tudott volna biztosítani, amelynek költségkihatása kb. 5.980.000 Ft volt.37 Az osztrák államszerződés aláírása után 1955. október 1-jéig a szovjet csapatokat ki kellett vonni Ausztria területéről. G. K. Zsukov marsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszetere 1955. július 31-én az osztrák államszerződés életbe lépése után nyílt parancsban közölte: „Valamennyi Ausztriában állomásozó szovjet csapatot 1955. október 1-jéig a Szovjetunió területére kell helyezni. A Szovjetunió fegyveres erőinek összlétszámát az Ausztriából kivont csapatok létszámával csökkenteni kell.”38 A magyar politikai vezetés is számolt azzal a lehetőséggel, hogy esetleg Magyarország (és Románia) területéről is kivonják a szovjet katonai egységeket. Bata István honvédelmi miniszter az MDP KV Politikai Bizottsága 1955. május 5-ei ülésén az osztrák államszerződéssel összefüggésben utalt is erre. Ugyanakkor úgy vélte, a Varsói Szerződés tekintetében az egységes parancsnokság alatt működő csapatok elhelyezése a tanácskozó testület határozata alapján történik, és „megvan a lehetőség, hogy a főparancsnok maga intézkedik, hogy Magyarország területén legalább 1 hadtest szükséges”.39 Bata szerint erre azért is szükség lett volna, mert a magyar fegyveres erők nem eléggé felkészültek. Gerő Ernő ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy a nyugatiak „óriási hangot csapnak, hogy megkötik az osztrák békét és az oroszok nem vonulnak ki, Ettől nem kell túlságosan befolyásoltatni magunkat. ... Én úgy gondolom, hogy nekünk leginkább repülőkre és rátákra van szükség. ... Ha szükséges katonai szempontból — had kiabáljanak, amíg berekednek — maradjon itt megfelelő számú katonaság.”40 (Orosz kutatók véleménye szerint az országban lévő feszült helyzetre tekintettel a szovjet vezetés félt kivonni a csapatokat. Véleményük szerint a magyar hadseregnél nagyobb létszámban jelen lévő szovjet hadsereg nem csupán védelmet biztosított az „imperializmussal” szemben, de az ország kommunista vezetésének is támaszául szolgált.41) Nem sokkal ezt követően, 1955. május 14-én Varsóban nyolc ország képviselője (Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, és a Szovjetunió) aláírták a Szovjet-36 Arhiv Vnyesnyej Polityiki Rosszijszkoj Federacii (a továbbiakban AVP RF) f. 077. op. 34. papka 180. gy. 51. 37 MNL OL M-KS 276. f. 65/192. ő. e. Szabó János 1956. szeptember 6-ai feljegyzése. 38 A Szovjetunió honvédelmi miniszterének parancsa az Ausztriában állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. Szabad Nép, 1955. augusztus 1. 39 MNL OL M-KS 276. f. 53/229. 8. e. 40 Uo. 41 Szovjetszkaja vnyesnyaja poHtyika v godi „holodnoj vojni” (1945-1985). Novoje procstyenyije. Red. L. Ny. Nyezsinszkij. Mezsdunarodnije otnosenyija, Moszkva, 1995. 245.
