Századok – 2015

2015 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Pritz Pál: Szakály Sándor: A 2. vkf. Osztály. Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és kémelhárítás történetből 1918-1945

TÖRTÉNETI IRODALOM 1315 létrehozása és működése a két világháború között Magyarországon (1918-1945) című tanulmány. (Ennek alcíme is van: Kísérlet egy szervezet és működésének bemutatására.) Eredeti terjedelmében a három dolgozat közül csak éppen a címmel leginkább összhangban lévő, tehát első dolgozat maradt meg. A másik kettő alaposan kibővítetten nyerte el mostani for­máját. A Perjés-kötetben megjelent írását a szerző most — messze nem logikátlanul — kiegészí­tette a magyar katonai hírszerzés és kémelhárítás vezetőinek „rövid életrajzi vázlatáéval „a be­osztásban eltöltött időrendnek megfelelően”. E „vázlatok” révén a 31-től az 56-ig oldalig terjedő írás így e kötetben a 81. oldalon ér véget - tehát majd a háromszorosára duzzadt. Az eredetileg a Kosáry-kötetben közölt dolgozat mostani terjedelmi gyarapodása még jelen­tősebb. A 82. lapon kezdődő szöveg tanulmány-része a 109. lapon, egésze ellenben csak a 251. la­pon ér véget. Vagyis a szövegkorpusz itt hatszorosára növekedett. A szöveg azért is gyarapodott, mert a kereken tíz kémelhárító főnökből pályája során öt fő (Stojakovics/Sztójay Döme, Ranzenberger/Ruszkay Jenő, Erb/Hennyey Gusztáv, Fleischkacker/ Andorka Rudolf Rezső, Eisensehr/Vasváry József) katonadiplomácia pályán is mozgott. (Amikor még tilos volt őket attasénak nevezni, akkor katonai szakelőadónak nevezték őket.) Ennek okán róluk nem csupán „rövid életrajzi vázlat”, hanem „életrajz” is olvasható. (A majdani, oly annyira óhajtott monográfiának bizonyára fontos része lesz ennek az asszimilációs folyamatnak a hiteles elemezése. Tehát, hogy e főtisztek hiába születtek szlávnak avagy németnek, pályájukon magyar tudatú személyekként cselekedtek. „Csak” azzal a szemmérték-tévesztéssel, hogy nem tudtak túllátni az adott helyzeten, nem tudták meglátni, hogy a magyarságnak nem az volt az érdeke, hogy hazájuk Hitler Németországához tapadjon. Miközben — való tény — a területi revízió né­met kézből történt elfogadása, annak megtartása ezt sugallta.) Ellenben minimális szerkesztés esetén is ennek az őt személynek az adatait elegendő lett volna csupán az első függelékben közöl­ni. Majd az attasék között elegendő lett volna nevűk mellé azt írni, hogy adataik az első körben találhatóak meg. (Annyi a változás, hogy félkövér betűtípussal olvasható a hírszerző, illetve az at­taséi tevékenység időszaka.) A duplikálás még akkor is aggályos lenne, ha valóban kétféle szövegről lenne szó. Am röpke pillantás is elegendő, hogy meglássuk: jellegét tekintve semmiféle különbség nincs a két tanul­mányhoz fűzött függelék között. Mindkettő hatalmas, roppant aprólékos, rengeteg munka révén megszületett adattömeg. Ám se nem vázlat, se nem életrajz. Hanem olyan — ismétlem — adattömeg, amely kitűnő alapja lehet minden későbbi kutatásnak. Ha úgy tetszik: a majdani valóságos életrajzok megírásának. A kettő között néhány ponton vannak minimális változtatások. Az életutat lényegében a katonai pályafutása címszó alá rendeli, s a másfajta tevékenységet „Egyéb” címszó alatt szerepel­teti. Ez általában megfelel a tartalomnak. Am Sztójay esetében meglehetősen bizarr a nyolc esz­tendőnél is hosszabb berlini követi tevékenység, majd a számára is végzetes miniszterelnöki tevé­kenységének ilyetén szerepeltetése. Hennyey Gusztávnál ellenben a két és fél hónapos külügymi­­nisztersége hat bizarrul a katonai pályafutás alatt. Az első tíz személy mellé — a felesleges duplázás helyett s éppen a szerző szavai értelmé­ben — érdemes, szükséges lett volna a kitűnő Stromfeld Aurélt is felvenni. Hiszen — mint olvas­suk — 1919. május 5-étől a Hadügyi Népbiztosság 5. Osztálya (Ez az osztály ’felelt’ — olvassuk néhány sorral feljebb — március 21-től a ’hadműveletekért, karhatalmi kérdésekért, hírszerzés­ért, hadrendi ügyekért’.) „kivált a katonai-közigazgatási szervezetből, és a létrehozott Vörös Had­sereg Parancsnokság II. csoportja elnevezést kapva a hadsereg parancsnokának közvetlen aláren­deltségébe került. Ez a változás azt jelentette, hogy a katonai hírszerzés és kémelhárítás, illetve részben a hadműveleti tervezés is egy működő parancsnoksághoz került, amelyen belül az érdemi irányítás a parancsnokság vezérkari főnökének - az adott időszakban Stromfeld Aurél (Itt Szakály Sándor három soros jegyzetben adja meg Stromfeld adatait.) volt vezérkari ezredes kezébe össz­pontosult. ’’(Kiemelés - E E) (15.) Szakály Sándor természetesen megtehette volna, hogy a szóban forgó három tanulmányból valamiféle szervesebb anyagot állítson elő a vkf 2. történetéről, de nem tette. Jelen könyvéről szólva, az eredetileg a Perjés-kötetben közölt írása elején is munkáját „tanulmány”-nak mondja, amely „nem vállalkozhat erre a feladatra, hiszen szerzője alapkutatásokat nem vagy csak érintő­legesen végzett, s ismereteit főleg személyekre vonatkozó vizsgálatai során szerezte. E munka így

Next

/
Thumbnails
Contents