Századok – 2015
2015 / 5. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Ildikó: "A mi háborúnk igazságos..." A szatmári Vécseyek és az első világháború
A SZATMÁRI VÉCSEYEK ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ 1283 működő vöröskeresztes és egyéb karitatív szervezetekkel, mint például az amerikai Keresztény Ifjak Nemzetközi Szövetségével, mely a hadifoglyok gyámolítását is felvette munkarendjébe. Gyakran érintkeztek Brändström svéd nagykövettel is. A tábornokkal együtt élő lánya éveken át tevékenykedett az oroszországi hadifoglyok érdekében, nagy elismerést vívva ki ezzel.128 Cebrianné több hetes pétervári tartózkodása alatt azt tapasztalta, hogy a háború hatásait az élelmiszerellátás tekintetében itt még nem lehetett érzékelni. „Cukor, kenyér, marhahús van bőven. Bérkocsik egész légiója. Nem venni észre, hogy a jólét vagy fényűzés valamiben is csökkentek volna.”129 Mindezek ellenére Vécsey Magda szerint a békevágy nagy volt. A katonák napi szintű utcai gyakorlatozása és a város több pontján a német beszédet tiltó feliratok130 jelezték a fegyveres konfliktust. A dán kísérők vezetője, Arendrup tábornok, aki fiatal tisztként a dán királyi udvarnál szolgált, a Kijevben tartózkodó anyacárnéhoz fordult az utazások megkezdése ügyében. A hölgymisszió 1916. július 27-én II. Miklós feleségénél Carszkoje Szelóban, a cárok nyaralójában kihallgatáson vett részt. Ez újra visszaadta a reményt a dámák számára, hiszen néhány nap múlva elindulhattak. Az Orosz Birodalmat a 11 hölgy számából adódóan 11 kerületre osztották fel. Cebrian grófnénak európai Oroszország egy része jutott. Első lépésként Moszkvába utaztak, ahol a szükséges hatósági engedélyekre újfent várni kellett.131 Vécsey bárónőt felkeresték bőséges felszereléssel ellátott, a központi hatalmak hadifogságba került katonáit is segítő amerikai ápolónővérek, akiknek tevékenységét az orosz kormány nem nézte jó szemmel. Sőt időnként az erősödő antant propagandából adódóan az USA hatóságai sem támogatták ilyen irányú működésüket. 1916 augusztusában el kellett hagyniuk Oroszországot. Készleteik maradványait átadták Vécsey Magdának. így ezekkel az adományokkal togukkal, melyek II. Vilmos előszavával németországi hadifogolytáborok orosz katonák fotóival illusztrált ismertetését tartalmazták. Cebrian Gloria victis i. m. 43. 128 Elza Brändström apja tekintélyét is felhasználva már a háború kirobbanásakor munkába állít a Nemzetközi Vöröskeresztnél és 1920-ig folytatta a hadifoglyokért kifejtett tevékenységet, melynek részét képezte azok jogainak megvédése is. A járványok idején sem hagyott fel a hivatásának tekintett gyógyítással és ápolással. 1915 karácsonyán Stretjenszkben hatósági rendszabályok foganatosítására került sor, miután a tábor 10 000 emberéből 6000-en meghaltak kiütéses tífuszban. Ezt követően az oroszok beszegezték a barakkok ajtaját. Elza Brändström csákánnyal feszítette fel a „bezárt koporsókat” és a segítségére sietett orvosokkal és ápolónőkkel gyógyításba kezdett, 3000 emberéletet mentve meg. „Szibéria Angyala” is megkapta a kiütéses tífuszt, de 8 hetes betegség után meggyógyult és tovább munkálkodott. Tapasztalatairól tárgyilagos szemléletűnek tekinthető könyvet írt, melynek jövedelmét hadirokkantak és hadiárvák javára fordította. Elza Brändström: Unter Kriegsgefangenen in Russland, Siberien 1914-20. Berlin 1922. - Elza Brändströmröl 1. Cebrian Gloria victis i. m. 46-47., Hadifogoly magyarok i. m. I. 149., 311., 384-385., 407., 423-424. - A magyar nemzetgyűlésben a hadifoglyok hazaszállításáról szóló diszkusszióról és ennek kapcsán Elza Brändströmnek a magyar hadifoglyok stigmatizációja elleni fellépéséhez 1. Petrák K .: Emberi sorsok i. m. 106-107. 129 Cebrian Gloria victis i. m. 52. 130 Cebrianné Dániából németül írt szeretteinek, de Oroszországból már csak franciául. 131 A neveltetéséből adódóan négy idegen nyelven kifogástalanul író és kommunikáló Vécsey bárónő oroszul kezdett tanulni. Két hónap múlva már orosz irodalmat olvasott. Az akkori kortárs írók közül Andrejevről, Juskievicsről, Salamról negatív véleményt formált, mert ők „a világszerte dúló semita destruktív irányzathoz” tartoztak. Cebrian I.: Gloria victis i. m. 135.
