Századok – 2015
2015 / 5. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Ildikó: "A mi háborúnk igazságos..." A szatmári Vécseyek és az első világháború
A SZATMÁRI VÉCSEYEK ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ 1281 terű.116 A kórházhajó elsüllyesztése miatt feszültté vált a viszony, és Oroszország akadályt állított a hölgymisszió küldetése elé. „Utazásunkat az utolsó percben rendelték le, mikor már Koppenhágába voltunk indulandók. S most újabb tárgyalások folynak Dánián keresztül”117 - adott hangot csalódottságának Vécsey Magda. A várakozási időt németországi hadifogolytáborok tanulmányozására fordították. 1916. április 23-i üzenetváltásában — melyben diszkréciót kért édesanyjától, hogy a családban dívó szokástól eltérően senkinek ne küldjék tovább levelét, nehogy kellemetlensége származzon belőle — így számolt be tapasztalatairól: „először voltunk Wittenbergben, azután Torgauban, azután Casselben, azután Niederzwehrenben. Amennyire ezen óriási embertömegek természetellenes konglomerációjában lehet, oly jó dolguk van úgy nálunk, mint Németországban. Példás tisztaság, rendes étel és kenyér, tisztességes fehérnemű, cipő és ruha, rendes ágy két pokróccal. Semmivel sincs más dolguk, mint saját embereinknek a barakk-kórházakban.118 Ezeken kívül a leghumánusabb módon van arról gondoskodva, hogy az unalom nyomasztó volta enyhítve legyen, vannak jó játszóterek, színházcsarnokok, aki tud zenélni, zenélhet, van fürdő, könyvek, tisztek részére tenisz, kuglizó, billiárd, van üzlet, hol apróságokat vásárolhatnak, vannak kápolnák, pap és Istentisztelet minden vallás részére. Szóval többet tenni nem lehet. Bár így találnánk ott a miénkeket, akkor nagyon boldog leszek.”119 Érdekes élményt jelentett számára a francia hadifoglyok pezsgő szellemi élete: „sok festő van közöttük, a falak tele festményekkel, rajzokkal, akvarellekkel, többen gyönyörűen faragnak, kis kápolnáikat művészileg díszítik, írnak, tanítanak, s a gyönyörű nyelv páratlan finomsága és udvariassága meglepi ismét az embert. De ami fő, nem panaszkodnak, meg vannak elégedve, belátják, hogy a gyűlölt német nem bánik velők rosszul, sőt humánus és jó... A belgák minden nemzetek között legmegelégedettebbek a fogságban, annyira meg vannak lepetve a jó bánásmód fölött. Soká beszélgettünk a foglyokkal. Megható dolog ezt a százezret így távol hazulról fogva látni, bizony meg kell sokszor könnyezni az emberiség mostani szenvedéseit”120 Mivel a hölgymisszió még április végén sem kapta meg a beutazási engedélyt, Vécsey Magda hazautazott. Családtagjai, akik féltették őt, örültek a fejleményeknek. A tescheni főhadiszálláson tartózkodó Vécsey László a meghiúsulást majdnem biztosra vette: „Az oroszországi expedíció úgy látszik véglegesen el van ejtve. Ez — egyrészt sajnálatos — de másrészt érthető. Az orosz mindig nagyon fél az igazi európai előtt magát egy kultúr-blamázsnak kitenni. Most meg főfőérdeke, hogy az a sok titkolni való (memcsak a foglyokat illetőleg van titkolni valójuk:) még ne jusson Európa tudomására. Az ottani belső állapotok116 Magyar Törvénytár 1913. XLIII. te. 501-503. 117 A szatmári i. m. 399. Kätscher, 1916. máj. 2. Vécsey Magda Vécsey Miklóshoz 118 Cebrianné memoárjában leírta, hogy a háború elején mintegy 4000 hadifogoly halt meg kiütéses tífuszban. Cebrian Gloria victis i. m. 19. 119 ANDJC 452 Nr. inv. 178 Kätscher, 1916. ápr. 23. Vécsey Magda Dessewffy Blankához és Vécsey Eszterhez 120 Uo.
