Századok – 2015

2015 / 5. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Ildikó: "A mi háborúnk igazságos..." A szatmári Vécseyek és az első világháború

A SZATMÁRI VÉCSEYEK ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ 1275 ellátásukban tevékeny részt vállalt. Az ispotály megtelte után az óvodát is kór­házként használták. A Sztáray-kastélyban egy beszállásolt dragonyosezred generalitása kapott helyet. A településen óriási tolongás alakult ki, minden házra öt-hat katona ellátása hárult. A tisztek is turnusokban jártak ebédelni. A közkatonáknak lakásként hetekig vasúti vagonok jutottak. Egy kocsiban 24 fő aludt. Egy deszka középre szegezésével létesítettek egy emeletet, így alul is és felül szintén 12-12 ember hajthatta álomra a fejét. A hadseregben kezdtek mutatkozni a betegségek. „Kolera-féle is van itt. Sikerült egy pár derék embert talpra állítani. Ha rendes ápolás van, ez nem halálos még. De ápolás híján sok hal meg”82 - tájékoztatta testvérét Cebrianné. Vécsey Magda novembertől december végéig az ungvári járvány kórház­ban munkálkodott. Innen írt leveleiben erősen aggódott egy újabb orosz betö­rés lehetősége miatt. Homonna ellenséges csapatok általi megközelítésének hí­rére pánikállapot lett úrrá: „mindenki szökött, menekült, csomagolt, kivált a zsidók. Az állomás olyan volt, mint egy tábor. Éjjel lehetett hallani az ágyúzást és mindenki nagyon félt. Vasárnap konszignálva volt az egész telep, senkinek se volt szabad a városba bemenni. Este jött a hír, hogy lesz egy fűtött kórház-vo­nat és másnap reggel pakoljunk fel mindenkit, aki járni nem tud, a többi pedig délután fog menni. Olyan szomorú volt a nehezen felápolt betegeket kihordágyaztatni a telepről, s azt gondolni, hogy mindezt a nehezen összeho­zott dolgot itt kell hagyni most, mikor már takaros és rendes minden. Fel vol­tunk szerelve mindennel, ami kellett: élelmiszer, ápolónék is, minden. Egypár olyan kedves fiú volt köztök. Ezek a szegény kis önkéntesek mind tönkremen­nek a lövészárokban.”83 A megerősített német és osztrák-magyar seregnek 1914 novemberében sikerült a Krakkó és Berlin felé előrenyomuló orosz csapa­tok útját állnia. Az ungvári barakktelepet a kolerajárvány megszűntével ki kel­lett üríteni és átadni a katonaságnak, ugyanis e területen huszonöt új, nagyobb épület felhúzásával egy nagy tábort alakítottak ki. „Sok dolog volt, s szomorú­an búcsúztam el az egésztől, mert most kezdett rend lenni, s az eleinte kínosan primitív állapotokat lehetőleg sikerült javítani, s egész jól találtam magamat”84 - írta a sebesültek hálájából erőt merítő, a központi hatalmak győzelmében ekkor még erősen bízó Cebrianné. 1915 januárjának első napjaiban érkezett meg a sátoraljaújhelyi katonai ba­rakktelepre, amely ekkor még nem volt teljesen készen, így csak kevés beteggel működött. A zempléni megyeszékhelyről testvéréhez írt levelében a posta és a munkácsi barakktelep németek általi átvételéről számolt be. A hirtelen angol nyel­vűre váltott írásban megosztotta öccsével azt a minden bizonnyal osztrák-magyar katonatisztektől származó információt, hogy a németek koszosak, rendetlenek, és kicsit sem viselik jobban a megpróbáltatásokat, mint az osztrák-magyarok.85 téren végzett tevékenység elismeréseként, amelybe beletartozott a szenvedőkkel, betegekkel való foglalkozás is. 82 A szatmári i. m. 391. Nagymihály, 1914. okt. 5. Vécsey Magda Vécsey Miklóshoz 83 Uo. 391-392. Ungvár - Járványkórház-telep, 1914. nov. 29. Vécsey Magda Vécsey Pauliához 84 Uo. 393. Ungvár - Járványkórház-telep, 1914. dec. 14. Vécsey Magda Vécsey Miklóshoz 85 Uo. 393-394. Sátoraljaújhely - katonai barakktelep, 1915. febr. 16. Vécsey Magda Vécsey Jó­zsef Aurélhoz

Next

/
Thumbnails
Contents