Századok – 2015
2015 / 5. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Ildikó: "A mi háborúnk igazságos..." A szatmári Vécseyek és az első világháború
A SZATMÁRI VÉCSEYEK ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ 1275 ellátásukban tevékeny részt vállalt. Az ispotály megtelte után az óvodát is kórházként használták. A Sztáray-kastélyban egy beszállásolt dragonyosezred generalitása kapott helyet. A településen óriási tolongás alakult ki, minden házra öt-hat katona ellátása hárult. A tisztek is turnusokban jártak ebédelni. A közkatonáknak lakásként hetekig vasúti vagonok jutottak. Egy kocsiban 24 fő aludt. Egy deszka középre szegezésével létesítettek egy emeletet, így alul is és felül szintén 12-12 ember hajthatta álomra a fejét. A hadseregben kezdtek mutatkozni a betegségek. „Kolera-féle is van itt. Sikerült egy pár derék embert talpra állítani. Ha rendes ápolás van, ez nem halálos még. De ápolás híján sok hal meg”82 - tájékoztatta testvérét Cebrianné. Vécsey Magda novembertől december végéig az ungvári járvány kórházban munkálkodott. Innen írt leveleiben erősen aggódott egy újabb orosz betörés lehetősége miatt. Homonna ellenséges csapatok általi megközelítésének hírére pánikállapot lett úrrá: „mindenki szökött, menekült, csomagolt, kivált a zsidók. Az állomás olyan volt, mint egy tábor. Éjjel lehetett hallani az ágyúzást és mindenki nagyon félt. Vasárnap konszignálva volt az egész telep, senkinek se volt szabad a városba bemenni. Este jött a hír, hogy lesz egy fűtött kórház-vonat és másnap reggel pakoljunk fel mindenkit, aki járni nem tud, a többi pedig délután fog menni. Olyan szomorú volt a nehezen felápolt betegeket kihordágyaztatni a telepről, s azt gondolni, hogy mindezt a nehezen összehozott dolgot itt kell hagyni most, mikor már takaros és rendes minden. Fel voltunk szerelve mindennel, ami kellett: élelmiszer, ápolónék is, minden. Egypár olyan kedves fiú volt köztök. Ezek a szegény kis önkéntesek mind tönkremennek a lövészárokban.”83 A megerősített német és osztrák-magyar seregnek 1914 novemberében sikerült a Krakkó és Berlin felé előrenyomuló orosz csapatok útját állnia. Az ungvári barakktelepet a kolerajárvány megszűntével ki kellett üríteni és átadni a katonaságnak, ugyanis e területen huszonöt új, nagyobb épület felhúzásával egy nagy tábort alakítottak ki. „Sok dolog volt, s szomorúan búcsúztam el az egésztől, mert most kezdett rend lenni, s az eleinte kínosan primitív állapotokat lehetőleg sikerült javítani, s egész jól találtam magamat”84 - írta a sebesültek hálájából erőt merítő, a központi hatalmak győzelmében ekkor még erősen bízó Cebrianné. 1915 januárjának első napjaiban érkezett meg a sátoraljaújhelyi katonai barakktelepre, amely ekkor még nem volt teljesen készen, így csak kevés beteggel működött. A zempléni megyeszékhelyről testvéréhez írt levelében a posta és a munkácsi barakktelep németek általi átvételéről számolt be. A hirtelen angol nyelvűre váltott írásban megosztotta öccsével azt a minden bizonnyal osztrák-magyar katonatisztektől származó információt, hogy a németek koszosak, rendetlenek, és kicsit sem viselik jobban a megpróbáltatásokat, mint az osztrák-magyarok.85 téren végzett tevékenység elismeréseként, amelybe beletartozott a szenvedőkkel, betegekkel való foglalkozás is. 82 A szatmári i. m. 391. Nagymihály, 1914. okt. 5. Vécsey Magda Vécsey Miklóshoz 83 Uo. 391-392. Ungvár - Járványkórház-telep, 1914. nov. 29. Vécsey Magda Vécsey Pauliához 84 Uo. 393. Ungvár - Járványkórház-telep, 1914. dec. 14. Vécsey Magda Vécsey Miklóshoz 85 Uo. 393-394. Sátoraljaújhely - katonai barakktelep, 1915. febr. 16. Vécsey Magda Vécsey József Aurélhoz
