Századok – 2015
2015 / 5. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: "És most mutasd, hogy vidám vagy!" A magyar milleniumi ünnepségek karikatúrákon
1258 TAMÁS ÁGNES rencián a magyarországi vélt elnyomásuk ellen 1895-ben, s ugyanebben az évben Budapesten a nemzetiségi kongresszuson fejtették ki a nem magyar nemzetiségi mozgalmak képviselői elégedetlenségüket helyzetükkel. 1896-ban az interparlamentáris kongresszust, melynek célja a konfliktusok békés rendezése volt, Budapestre hívták egybe, ezért is vélhette úgy a cseh rajzoló, hogy a magyarok érdeke a nemzetiségi konfliktusok tagadása, s hogy a pozitív magyarnem magyar viszonyról tudósítsák Európát.47 Ugyancsak a hazugság motívumára utal az a kép is, mely szerint a magyar alak hosszú Pinocchio-orral néz lefelé a körtáncot járó nem magyar figurákra, miközben megjegyzi: „Az igazság az, hogy nő az egyenlőség”.48 Az — elnyomottság — egyenlőségét ábrázolja azonban az a rajz, melyen a magyar figura a nem magyar nemzetiségi csoportok fejfedőin sétál, amit a karikaturista így kommentált: „A magyarok olyan találékonyak, hogy mások fején is tudnak járni. Csak sajnos nem a sajátjukon.”49 A cseh élclap az elnyomás motívumán kívül a nem magyar nemzetiségi mozgalmak veszélyességére hívta még fel olvasói figyelmét. Az egyik alkotás szerint a magyar alak erősen izzad a nem magyar csoportok nyomása alatt, akik nap képében láthatók a karikatúrán, melynek sugared égetik a magyar figura testét.50 Ezek a figyelmeztetések talán az osztrák-német politikai elitnek is szóltak, mivel sugallották, hogy ha nem sikerül Ausztriában a nemzetiségi mozgalmakkal a megbékélés, milyen erős lehet ellenzéki magatartásuk és nemzeti mozgalmuk. Befejezésként idézhetjük a Borsszem Jankó szerzőjének — némiképp ironikus — próféciáját a „nemzetiségi kérdést” illetően „A jövő ezerévi kiállítás” című írásából, mely egy képzeletbeli népszámlálás eredményéről szól: „...Örvendetes tünemény, hogy a mai napon véget ért a nemzetiségi kérdés. Horvát testvéreink mind siettek a »magyar« rubrikába beirni a nevöket. Az oláh is mind magyarnak vallotta magát. Nincs egy lélek aki szerbnek, tótnak, vagy németnek iratkoznék. Mind a kétszáz millió jó magyar és igazi hazafi.”51 Összegzés Az elemzés eredményei azt mutatják, hogy a legtöbb kérdésben némileg eltérő álláspontot tükröznek az élclapok. A magyar lapok természetesen a nemzet nagyságát, dicsőségét hangsúlyozták és a nemzetiségi mozgalmak törekvéseit gúnyolták ki. A cseh és a német vicclapokban az azonos módon jelent meg, hogy a magyar fél a millenniumi ünnepségekre jelentős összegeket áldozott és a transzlajtániai területeket gazdagabbnak ítélték, s megállapították, hogy a Monarchia közös költségeire aránytalanul keveset szántak a magyarok. A nem magyar nemzetiségi csoportok helyzetét viszont már eltérően láttatják: a Der Floh élcelődött a magyar panaszokon, melyek szerint e mozgalmak egyre na47 Kemény G. G: Iratok i. m. 327-328. 48 HL 1896. július 17. 49 HL 1896. szeptember 18. 50 HL 1896. május 29. 51 BJ 1896. május 31. A szerzőt motiválhatták az 1896. évi fővárosi népszámlálás előkészületei, illetve annak elhalasztása 1896 tavaszáról az év őszére. Az összeírás körülményeit és eredményeit 1.: Kőrösy József-. Az 1896. évi november hó 15-én tartott népösszeírás eredményei. Bp. 1898.
