Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zakar Péter: Adalékok a felföldi mértékletességi egyesületek történetéhez. Ján Andráscsik szlovák katolikus pap élete
1246 ZAKAR PETER ződéses szlovák volt, de a magyar nyelvet a haza, a Regnum Hungáriáé nyelvének tartotta. Mind az alkoholizmus elleni fellépésében, mind a polgárosodásért folytatott küzdelmében szövetségesre talált a magyar liberálisokban. Színműve, a Senk palenčeni, a szlovák nemzeti mozgalom és az alkoholizmus elleni küzdelem jelentős irodalmi alkotása. Forrásaink egyértelműen bizonyítják, hogy Andráscsik 1848/49-ben a forradalom és szabadságharc mellé állt. Noha életének utolsó éveiben nagyon nehéz helyzetbe került, nem tett engedményeket a császári hatóságoknak, egyházi elöljárói pedig megvédték a politikai támadásokkal szemben. Ekkoriban egyre inkább a ruszin értelmiségiek felé fordult. A 19. századi szlovák nemzeti mozgalom vezetői elismerően szóltak tevékenységéről, a mai szlovák történelemkönyvekből és történeti összefoglalásokból katolikus slovjak és hungarus beállítottsága miatt neve mégis kimarad. Sárosi nyelvjárásban írt, támogatta az ószlovák nyelv irodalmi nyelvvé emelését, jó viszonyt ápolt magyar és ruszin értelmiségiekkel és az 1848-as forradalom híve volt. Ennek ellenére számos szlovák szerző méltatta szerepét a nemzeti mozgalomban. Munkássága Magyarországon feledésbe merült, pedig a magyar-szlovák összefüggésrendszer és a szlovák nemzeti mozgalom sajátosságainak elemzése kapcsán személyisége lényeges adalékokkal gazdagítja történeti ismereteinket. ON THE HISTORY OF SOCIETIES OF MODERATION IN THE UPPER PARTS OF HUNGARY The Life of Slovak Catholic Priest Ján Andráscsik By Zakar Péter (Summary) The life of Ján Andráscsik is a perfect illustration of the difficulties one encounters when trying to grasp Hungaro-Slovak relations in the first half of the nineteenth century by projecting a modern notional framwork on it. By invoking his biography, the author had the double aim of making this life story, almost completely unknown in the Hungarian-speaking areas, more widely accessible, and, completed by other new sources, offering an insight into the unresearched relations between the Hungarian and Slovak intellectuals in his times, and into the activities of Andráscsik himself. Although Andráscsik was a convinced Slovak, he regarded Hungarian as the language of the fatherland, of the Regnum Hungáriáé. In both his stance against excessive brandy consumption, and in his struggle for civic rights, he found willing allies among the Hungarian liberals. His play entitled Senk palenč eni [Brandy bar] is an outstanding piece of both the Slovak national movement and of the struggle against alcoholism. The surviving sources prove beyond doubt that in 1848/49 Andráscsik supported the Hungarian revolution and fight for independence. Although in the last years of his life he faced serious difficulties, he refused to yield to the imperial authorities, and his superiors in the church offered him protection against political attacks. His life thus provides several lessons to be considered from the wider perspective of Hungaro-Slovak relations in general.
