Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zakar Péter: Adalékok a felföldi mértékletességi egyesületek történetéhez. Ján Andráscsik szlovák katolikus pap élete
1234 ZAKAR PÉTER Az 1848-as forradalmakat kiváltó tényezők között a történeti szakirodalom Európa-szerte említi a 40-es évek rossz termését és a lakosság szociális helyzetének romlását, amely Európa több országában, illetve tartományában is éreztette hatását.134 1845-ben és 1846-ban, Magyarországon a gyenge terméseredmények, a burgonyavész és az állatállomány pusztulás főként a Felföld lakosságát sújtotta. A fenyegető éhínség miatt több megye és város a Helytartótanácshoz fordult. A központi kormányszék a válság kezelését elsősorban a helyhatóságok feladatának tekintette, és a „földes uradalmak igénybe vételére” helyezte a hangsúlyt, állami segély folyósítását csak legvégső esetben tartották elfogadhatónak, a katonatartással kapcsolatos könnyítéseket pedig nem támogatták. 1847-ben az uralkodó Vay Miklós bárót és Ambró Antalt nevezte ki királyi biztosnak, akiknek két részletben 350 000 pengő forintot bocsátottak rendelkezésére, ami nem volt elegendő a hivatalosan kb. félmillió rászoruló segélyezésére. A vármegyék takarékosságra intették az adott területen élőket, betiltották a szerencsejátékot, közmunkákat és adománygyűjtést szerveztek. Gátolták a gabona nagybani felvásárlását, az üzérkedést, néhány helyen felszólították a nemességet a gabonából és burgonyából történő szeszkészítés felfüggesztésére. A megyék házipénztárának terhére kölcsönt folyósítottak élelmiszerek és vetőmag vételére, és a nemesség szükségadót vetett ki magára. Sáros megyében ez utóbbi adó összege 15 000 pengő forint volt, amit a főispán, Andrássy György gróf még 5000 pengő forinttal toldott meg.135 Az erőfeszítések ellenére az éhínség különösen súlyosan érintette Sáros megyét, ahol 1847 márciusától naponta 4-8 ember halt éhen. Az év végére már 514 volt a katolikus halottak száma. Andráscsik december 31-én így összegezte tapasztalatait: „íme, borzasztó éhségnek, melynek falukon háromszor borzasztóbbak] a nyomai, következménye. Fenti 514 halott majdnem kivétel nélkül az éhségnek áldozatjává lett. Éhségnek oka vala részint az elmúlt évi burgonya silány termése, részint pedig az uzsorás zsidó gabonábani egyedárossága, mely is a köznép butaságában és elöljáróság vétkes közönbösségfén] és gondatlanságán épült. Mivel pedig a köznép az elmúlt két egymás után következő évben utolsó vagyonát élelmére elköltötte, azért ez ideén [!] földjének nagy részét marha és mag hiányában parlagban hagyni kényteleníttetett, a fő élelme pedig, a burgonya, ismét a mezőn elrohadt, ránk következő 1848-dik év hasonlóképpen éhséggel ölő leend. Ismét jövendő hasonló szerencsétlenség elhárítására a pálinkaégetés négy esztendőtől óhajtott eltiltása és a közmagtárak megalapításának szüksége legszembetűnőbb.”136 Andráscsik rendszeresen segítette a szegényeket. Humánus beállítottságára jellemző az a feljegyzés, amelyet Mészáros Eduárd tanácsos vetett papírra 1847. április 22-én: „Andráscsik János bártfai lelkész negyvenhat v[áltó]f[o-134 Dieter Hein: Die Revolution von 1848/49. München 1998. 24-26. 135 Czoch Gábor: „A városok szíverek”. Tanulmányok Kassáról és a reformkori városokról. Pozsony 2009. 165-172. 136 ARFKU Bardejov. Zsebráczky G.: Historia Domus i. m. 27-28.
