Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830. (II.)
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG KÖZJOGI HELYZETE ...1790-1830 1197 fenyítéknek legsúlyosabb terhétől menten maradna.”253 A közpolitikái albizottság által készített, a zsidókkal kapcsolatos legfontosabb munkálatra is megtette a véleményét a megye. Mindjárt a 2. §-t úgy kívánják értelmezni, hogy a lakhatás minden akadály nélküli engedélye a földesurak legkisebb sérelmére történjen, s jogaiknak semmiféle megszorításával se párosuljon. Ugyanakkor ott, ahol már egyébként is laknak zsidók, házat is vehessenek, vagy ha éppenséggel Horvátországban valamely földesúr megengedné nekik, hogy saját földjén letelepedjenek, akkor ezután azt még az ottani tartományi jogok se gátolhassák meg. A 9. §-sal kapcsolatosan a megye éppen azt mondja, hogy e rendelkezés nem éppen a zsidókat sújtaná, hanem sokkal inkább a nemesi jogokat és érdekeket, másodrészt pedig a kereskedelmet. Itt tehát részben a nemesi jogok, részben pedig a gazdasági érdekek kívánják e paragrafus kihagyását: „...azon kitétel, hogy javakat haszonbérbe kivenni és semmiféle korcsmákban (kivévén a magok borának kimérhetését) valamely bor, pálinka avagy ilyes italok mérését gyakorolniok szabad ne legyen,254 nem magokra a zsidókra, hanem a földesurakra és nemes birtokosokra nézve felette sérelmes és egyenesen a nemesi jussokkal és szabadságokkal ellenkezik, minthogy hazánk törvényeinek következéseiben minden nemes ember a maga javait szabadon és tetszése szerént használhatja, következve haszonbérbe is annak adhatja, akinek akarja: de ezen a zsidók által történhető árendálásokat tiltó törvény egyéb eránt a hazai kereskedést és a nemzeti vagyonsodást is nagyon akadályozná, mert bizonyos az, hogy minél több árendások találkoznak valamely jószágra, annál több a concurrens, s az ezek által feljebb ígért árendával, és így jövedelemmel szaporodik a kiadónak vagyona, s ezáltal a gazdasági szorgalom is nevelkedik, melyet nem elfolytani, hanem inkább nevelni szükséges...”.255 Továbbá felhozatott, hogy 253 Zala Vármegyének...Észrevételei... 1832. 104. Számos korabeli forrásban a zsidó a tehetős árendás, kocsmáros, parasztnyúzó uzsorás képében jelenik meg, mely közlésekből részben következtethetünk mind morális, mid pedig anyagi helyzetükre egyaránt, többek között tehát arra is, hogy az átlag országlakosnál tehetősebbnek tekinthető zsidók számosán lehettek, vö. Ellrich, A.: Die Ungarn... i. m. 206-207. A Helytartótanács Zsidóügyi Osztályának (Departamentum Judaeorum) az 1828-1829-es évekből a taxa tolerantialis begyűjtésével kapcsolatos jelentéseiből azonban már némileg reálisabb képet kapunk arról, hogy e népcsoporthoz tartozók többsége valójában milyen anyagi körülmények között élt. „A falusi zsidók, egy-két gazdag kivételével kis szatócsok, kocsmárosok, árendások és házalók, sokan faluról-falura járnak, batyuznak. Sok helyütt akadnak a kiküldött bizottságok üres viskókban csupasz földön háló nyomorgókra. A felvidékiek teherhordók, rongyszedők, utcai árusok, a Kárpátok mentén pálinkafőzők, só- és faszállítók. E haj dán jövedelmező üzletágat tönkretette az utak járhatatlansága, (a sószállításból kizárta őket a kamara) a messziről beszerzett nyersanyag drágasága s a galíciai kereskedők versenye. Sokan elkótyavetyélik a házukat és pálinkafőző üstjüket s a kertjükben termesztett hagymán, retken, krumplin és paszulyon élnek és zabkenyeret esznek.” Láczer Dénes-. A türelmi-adó s a magyar zsidók gazdasági helyzete a reformkor elején. Magyar-Zsidó Szemle 1926. 278. 254 „A pálinkafőzést pedig úgy kell tekintenünk, mint egyedül a zsidók élelme módját, akik amennyit a közteherből magokon viselnek, kétannyit terhelnek vissza a föld lakóira...a zsidókon kivűl lévő fazékbirtokosok legfeljebb is csak három esztendőben egyszer teremni szokott kevés szilvájokat főzik ki parányi edényeiken; következőleg azokat, mint kereset módját nem használják.” Fenyő /.: Kölcsey Ferenc... i. m. 583. 255 Zala Vármegyének...Észrevételei... 1832. 132. A jobbágytelek illetve a nemesi javak haszonbérletének zsidókkal kapcsolatos összefüggései a későbbi országgyűléseken is továbbra is napirenden voltak. A rendek különböző feltételek mellet 1844-ben két törvénytervezetbe is belefoglalták a
