Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830. (II.)
A MAGYAKORSZÁGI ZSIDÓSÁG KÖZJOGI HELYZETE ...1790-1830 1193 ragrafus rendelkezése „...a zsidó könyvek nyomtatása és béhozása tilalma eránt a sajtószabadsággal ellenkező, azért az ez eránt fölállított elvek szerént, és ezen keleti nyelv gyakorlása tekéntetéből, a zsidó könyveket is minden kivétel nélkül a köztörvény szabásai érdekeljék.”242 243 A 9. §-ból szeretnék kihagyni a prout et ab omni cujuscunque speciei liquorum minutis mensuris instituenda epocillatione, solis judaicis tabernis exceptis243 szerkezetet, mivel a királyi haszonvételek bérbeadása244 a nemesi „igazokhoz” (jogokhoz) tartoznak, vagyis a földesúr maga dönti el, hogy a földjén és a birtokában lévő javak közül kinek mit ad bérbe; ezért ezen paragrafusnak a rendelkezését az eddigi szabadsággal össze nem egyeztethetőnek vélik, hiszen ez eddig engedve volt a zsidóknak, s e szerkezet lényegében ezen törvényjavaslat céljával is ellenkezni látszik, tudniillik a zsidó nép polgárosodásával és a honosodásával. Érdekes, hogy Bihar vármegye is szó szerint pont ezen szakaszt kívánja kihagyni a tervezet ugyanezen paragrafusából. Az 1791. évi 38. törvénycikkelyt a megye egyébként a szabad vallásgyakorlással, a polgárosodással és a honosodással is ellenkezőnek találja. Bihar vármegyéhez hasonlóan Nyitra vármegye is a zsidók bányavárosokban történő lakhatása mellett emel szót, különösen utalva a tervezet 2. §-ára, annak tarthatatlan voltára: „A zsidó nemzet polgárosodása és honosodása céljával, úgy szinte a zsidó vallás szabad gyakorlatával az egybengyült rendek öszve nem egyeztethetvén az 1790/1. 38. törvénycikkely azon rendelését, mely szerint a zsidók a bányavárosok környékéből a lakás és kereskedéstől eltiltatnak, azt határozták, hogy mivel az 1729. 19. törvény ilyetén tilalma a Horváth és Tóth Országokra nézve immár megszüntetett, a nemesi birtok, és ezzel öszve kapcsolt királyi haszonvételek szabad használása tekéntetéből is, a kiküldendő követek a fönnhivatkozott törvény tilalmának a bányavárosokra nézve való eltörlését eszközleni el ne mulasszák.”245 242 Véleménye...Nemes Nyitra Vármegye Küldöcségének...(Publico-Politica) Tárgyai Iránt. 1832. 37. 243 A tervezet 9. pontja szerint tehát a haszonbérlő vagy italmérés tulajdonos zsidó a meglévő italkészletének elkobzása mellett az italmérésből törvényi úton eltávolíttatna. A tulajdonosok elsőrendű szempontja a pénzbevétel volt. így a megye ezt a pontot még akkor sem akarja megtartani, ha a korabeli tudósításban Nyitráról egyébként a következőket olvashatjuk: „... pálinkaházat majd minden faluban találhatni még pedig sidók kezén, kik a főzést a régi Schlendrian szerint űzik, s benne azon kivűl, hogy már a kolompárt kezdik használni, semmi javítást nem tesznek .'’Fényes E. \ Magyar Országnak...i. m. 1844. II. 241.vö. Schwartner, M.: Statistik... Verbesserte Ausgabe...i. m. 1809.1. 148. „Die Juden arendiren sehr gern, und aus begreiflichen Ursachen das Schankrecht auf dem Lande. In gewissen Gegenden haben sie schon die meisten Wirthshäuser an den Heerstrassen in Pacht, wie weiland in Polen, zum grossen Verdrusse der Vorbeyreisenden.” 244 Dessewffy Taglalatában a következőket olvashatjuk arról, hogy mi is a különbség a keresztény és zsidó kocsmabérlő között: „Vagyon hát mind keresztény, mind zsidó, szint úgy emberséges, mint gaz-ember. A’ ’Sidó azért fizet, és fizethet pontosabban, mert csak nem merő hagymával él, és igyekezőbb, kereskedik, vesz, ád, ha lova van, kész illendő áron fuvarozni; egy szóval kis nyereséggel elégszik-meg. Vigyázni kell ugyan rá, hogy keze alatt ne pusztuljanak-el az épületek, mert tisztátalanabb, de az uraság’ kocsmabeli jövedelme bátorságosabb kezében.” a forrást idézi lványi-Grünwald B .: Gróf Széchenyi István... i. m. 611. 245 Tekintetes Nemes Nyitra Vármegye Határozása A Megyebéli Küldöttség Által A Publico- Politicumok Tárgyában Bé-Adott Vélemény Iránt. Jelinek Kér. János Cs. és Királyi Könyvnyomtató betűivel, Nagy-Szombathban 1832. 7. (Ez egy másik kiadás, a címe sem pontosan ugyanaz, mint az előzőnek.)
