Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
1154 DEÁK ÁGNES megyében hivatalvállalásra felszólított Mosson György rendelkezési állományban levő cs. kir. szolgabíró igen őszinte hangú levélben fedte fel elutasító válaszának motívumait: 1849-től 1860 októberéig folyamatosan hivatalnok volt, a hajdúdorogi szolgabíróságot 1861. március 26-án átadta az alkotmányos tisztviselőknek, s szülőhelyére, Nagykárolyba vonult vissza. „Itten, az alkotmányos rendszerben mint idegen, az alkotmány sáncain kívül álló, úgy fogadtattam, s bár ugyan megkíméltettem azon kellemetlen tüntetésektől, melyekben igen sok hivatalnok társaim részesültek, megfoszttattam mégis a polgári jog, a bizottmányi tagság azon élvezetétől, melynek azelőtt gyakorlatában voltam. Ezt az akkori közvélemény büntetésképpen szabta reám csak azért, mert oly rendszernek voltam hivatalnoka, mely az alkotmányos rendszerrel ellenkezett. Engem születésemtől fogva minden érdek e megyéhez kötvén, itt kellett élnem s tűrni a közvéleménynek nyomasztó hatását. Tűrtem lelkemben azon biztató reménnyel, hogy majd az alkotmányos élet teljes megszilárdulásával annak sáncait én is átléphetem, és nem mint pária, hanem mint e Hazának egy igénytelen polgára foglalhatok helyet én is a társadalmi életben. Ily érzelemmel elhatároztam ekkor magamban, hogy a közhivataloskodási pályáról végképpen lelépek, mert lelkem egy újabb rázkódtatási átmenetet meg nem bírhatna, és oly pályát választok éltem hátralévő napjaira, melyen nem a köznek, de árva családomnak élhetek, s mit eddig a közhivataloskodási pályán elmulasztottam, családom jövőjéről való gondoskodást, magány pályán fogom eszközölni”. Ezért kezdett ügyvédi praxist. „Az ország közvéleményének én már egy ízben kitéve voltam. Egy rendszerváltozást már átéltem. Közhivataloskodást tíz éveken felül már viseltem. És miután ezen tíz éven felőli közhivataloskodás után úgy tértem vissza születésem helyére, mint koldus, mert egy krajcárra sem mutathatok fel hivataloskodási szerzeményemből, s ennek igazolásául hivatkozom a köztudomásra, de bátor vagyok hivatkozni Méltóságod tudomására is, ki életkörülményeimet ismeri, nem mutathatok fel pedig azért, mert becsülettel hivataloskodtam. Megbocsát Méltóságod, ha ezen őszinte vallomásom után kinyilatkoztatni kéntelen vagyok, miszerént a megkínált hivatalt fentebb elsorolt okaimnál fogva el nem fogadhatom, és azt ezennel tisztelettel megköszönöm.”85 Megrendítő sorok ezek, de persze a megyekormányzók túlnyomó többsége nem volt fogékony az efféle panaszokra, s igyekezett rászorítani a kiszemelt rendelkezési állományú hivatalnokokat a hivatalvállalásra. Máriássy Adám Borsod megyei királyi biztos például tíz hivatalnok (volt szolgabíró, szolgabírói segédek, törvényszéki segédek, törvényszéki ülnök, illetve segédek) esetén kezdeményezte 1861. december elején a fizetésük felfüggesztését, s Forgách is megdicsérte erőteljes fellépéséért, mi több, utasította Pálfíy helytartót, hogy azonnal indítsa meg a fegyelmi eljárást a hivatalnokok ellen, illetve körlevélben szólítsa fel a megyekormányzókat hasonló lépésre, „minthogy ez legbiztosabb út aura, hogy a némely volt cs. k. tisztviselők által tanúsított dacos ellenszegülésnek vég vettessék”.86 December 8-án 85 Mosson levele Szerdahelyi Pál Szatmár megyei főispáni helytartóhoz, Nagykároly, 1862. jan. 8. MNL OL D 191 2362.III.1862. 86 Máriássy jelentése Forgáchhoz, Miskolc, 1861. dec. 1., Forgách levélfogalmazványa Pálfíyhoz, Bécs, 1861. dec. 9. MNL OL D 185 1861:952.
