Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
1148 DEÁK ÁGNES Mint írta, egy másik követ megnyerésén is „munkálkodott”, „s jó reményben vagyok”. Nem csoda, ha Forgách is örömmel nyugtázta a hírt.58 Más megyei vezetők sem látták ezt másképp: Szabó Antal főispáni helytartó Temes megyében például azt jelentette 1861 decemberében, hogy tudomására jutott, hogy a megyei tiszti kar tulajdonképpen csak azért mondott le korábban testületileg, hogy így feloldozzák magukat a magyar alkotmányra letett hivatali esküjük alól, egyébként pedig a kar nagy része kész a további hivatalviselésre. Ezt a hírt Bécsben is, e ponton nyilvánvalóan Forgáchra utalt, kedvezően fogadták, mivel úgy látták, az „a volt vezérekre és főnökök irányában” vereség és győzelem az új kormányzatnak. Amikor pedig Szabó megérkezett a megyébe, valóban sokan felajánlották szolgálataikat, s ő nem „fürkészte” múltbeli dolgaikat, mivel akkoriban a „túlságoskodás a divathoz tartott”, s szerinte minden a „vezérlőtől” függ, ő szabja meg az irányt. így az ajánlkozókat mind átvette.59 Rendőrségi források szerint még Kapy Ede is összehívta az alsóbb hivatalnokokat, hogy saját patriotizmusát bizonygassa, de állítólag csak kinevették, ahelyett, hogy tekintélyt szerzett volna ezzel magának.60 De említhetjük Balogh Kornél Győr megyei főispánt is. Kísérletet tett Győr város korábban választott tanácsával együttműködni, de a városi hatóság kérte, hogy mentsék fel őket az újoncozás körüli teendők ellátása alól, mivel az letett alkotmányos esküjükkel nem egyeztethető össze, bár utóbb ettől elálltak. Forgách 1862. január végén Balogh megfontolásába ajánlotta, hogy mivel a városi tanácstól „a föltétlen engedelmességet követelő kormányrendeletek foganatosítása alig várható”, nem lenne-e tanácsosabb azt „megbízhatóbb elemekből egészen újraszervezi ni”.61 Láthatólag a helyi vezetők általában úgy ítélték meg, hogy a befolyásos ellenzékiek beosztott hivatali állásban jóval kevésbé veszélyesek és sokkal jobban kézben tarthatók, mint független elégedetlenkedőként. Kroner Lajos Moson megyei főispáni helytartó úgy fogalmazott egy vitatott alkalmazás kapcsán, jobb őt visszafogadni a hivatalba, s utána külön figyelni rá, mint „őt a kárhoztatás örvényébe taszítani, mert a rossz szellemű egyén számos, és azoknak társaságába az ilyen nagyon is hamar felvétetvén, menedéket talál, s a statusnak sokkal veszélyesebbé válik”.62 58 Mérey jelentése Forgáchhoz, Kaposvár, 1863. márc. 1., Forgách levélfogalmazványa Méreyhez, Bécs, 1863. márc. 22. MNL OL D 185 1863:229. 59 Szabó jelentése Pálffyhoz, Versec, 1861. dec. 24. MNL OL D 186 Abszolutizmus kori levéltár, M. kir. udvari kancellária, elnöki titkos iratok (a továbbiakban D 186), 1862:4. 60 Aláírás nélkül (másolat) Mecséry Forgáchhoz intézett (Bécs, 1861. nov. 11-i) levelének mellékleteként. MNL OL D 185 1861:1101. 61 Balogh jelentése Forgáchhoz, Győr, 1862. jan. 25., Forgách levélfogalmazványa Baloghhoz, Bécs, 1862. jan. 28. MNL OL D 185 1862:75. 62 Kroner jelentése Pálffyhoz, Mosonmagyaróvár, 1862. jan. 17. MNL OL D 191 1762.III.1862.; a Veszprém megyei főispáni helytartó is megtartani kívánta Horváth Sándor megyei írnokot rovott múltja (korábban katona, de emberölés miatt több évi várfogságra ítélték, iszákos, adósságcsináló) és politikai magatartása (az adófizetés ellen agitált, a lakosságot terrorizálta) ellenére, mondván, „mint egyikét a szájasabb és veszedelmesebb izgatóknak minden erőszakosabb módok nélkül teljesen elnémítandom és veszélytelenné tennem sükerült”. Pálffy azonban Horváth elbocsátására utasította. Jagasics jelentése Pálffyhoz, Veszprém, 1862. jan. 28. Uo. 1047.III.1862.
