Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
HIVATAL VÁLLALÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDEJÉN 1143 jutottak el Pálffyhoz olyan hírek, hogy a hivatalt vállalni készülőket sértegetik, nyomás alá helyezik és megfélemlítik, ezért is nem tudott teljes egészében megalakulni a tiszti kar. így februárban a helytartó először a megyekormányzóktól kért jelentést az esetleges inzultusokról, azok nagy része azonban csak csendes megvetésről és háttérben folyó agitációról tudott beszámolni, inzultusról nem. A lényegi információt tartalmazó két jelentés szerint Hont megyében postán keresztül egy névtelen pasquillust terjesztettek Ipolyságon a tisztviselők gúnyolására, de a megye vezetése nem tudott magának az iratnak a nyomára jutni; másrészt Veszprém megyében az egyik szolgabírót érte sértés, amikor az utcán egy vele beszélőt egy harmadik karjánál fogva elhúzta, mondván, «minek beszélsz te ily hitvány emberrel», ráadásul ugyanaznap ugyanaz a személy a szolgabíró egy nyilvános helyről való távozásakor állítólag utána szólt: «czoki - czoki».33 Ennél súlyosabb bántalmazásra nem került sor, Pálffy mégis hirdetményt készült közzétenni, mely szerint a tisztviselőket akár hivatalos körükben, akár magánkörben inzultálók („ha [a hivatalnok] nem is erőszakos, de mindemellett kedvetlen bántalmakkal illettetnek”) nyolc naptól hat hónapig terjedő szigorú fogsággal vagy akár várfogsággal is büntethetők legyenek. Ellenben azok részére, akik ilyen konfliktus során a „tisztviselőket és egyátalában [!] a kormányt tettel vagy szóval gyámolítani kötelességüknek tartották”, a kormány elégtételt szolgáltat. Forgách nem ellenezte a tervet, de a hirdetmény szövegében inkább a figyelmeztető elemeket és az intézkedés különleges jellegét kívánta volna hangsúlyozni, s első alkalommal csak az elkövető megintését vélte elfogadhatónak. Végül Pálffy ekkor elállt szándékától.34 Május végén aztán Zemplén megyéből újabb jelentés került az asztalára arról, hogy a törvényszék tagjait nem először nyilvánosan szidalmazták, a törvényszéki tanácsjegyzőt pedig egy alkalommal a földre teperték és „meggyomrozták”. Forgách továbbra sem támogatta nyilvános, megfélemlítésre törekvő rendelet kibocsátását.35 Júniusban végül Pálffy a nyilvános hirdetmény helyett szigorúan bizalmas úton utasította a megyei kormányzókat, hogy mindazok, akik a tisztviselőket, akár hivatalos eljárásukon kívül is, tettleg bántalmazzák vagy „botrányos módon” sértik, azonnal lefogassanak, s ha hadbírósági eljárás nem indulna ellenük, polgári peres eljárást kezdeményezzenek.36 A bizalmatlanság demonstrálásának enyhébb megnyilvánulása lehetett az, hogy „a nép egy része fontosb köz- és magánügyekben a lelépett tisztviselőkhöz fordult tanácskéréssel”. Pálffy 1862 elején külön felszólította a megyei kormányzókat ennek megakadályozására, feltételezve, hogy annak hátterében 33 Pálffy rendeletét és a megyekormányzók jelentéseit lásd: MNL OL D 191 2594.III.1862.; Szilassy Gábor Hont megyei első alispán jelentése Pálffyhoz, Ipolyság, 1862. febr. 7., Csoknyay János szolgabíró jelentése Jagasits Sándor Veszprém megyei főispáni helytartóhoz, Pápa, 1862. febr. 9. MNL OL D 191 2594.III.1862. 34 Pálffy jelentése Forgáchhoz, Buda, 1862. febr. 1., Forgách levélfogalmazványa Pálffyhoz, Bécs, 1862. febr. 12. MNL OL D 185 1862:104.; lásd még uo. D 191 2594.III.1862. 35 Lehóczky László Zemplén megyei főispáni helytartó jelentése Pálffyhoz, Sátoraljaújhely, 1862. ápr. 23., Forgách levele Pálffyhoz, Bécs, 1862. máj. 23. MNL OL D 191 11 204.IVA.1862. Vő. Berzeviczy A.: Az absolutismus kora Magyarországon i. m. III. 371. 36 Pálffy rendelete a megyei kormányzókhoz, Buda és Pest polgármestereihez, Buda, 1862. jún. 5. MNL OL 191 11 204.IVA.1862, 1521.IVA.1865.
