Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
HIVATALVÁLLALÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDEJÉN 1137 zés joga a helytartót illette. A választott tisztviselők helyett a megyei és járási posztok tehát újra kinevezett állami tisztviselők kezébe kerültek, ugyanakkor a közigazgatási szervezet felépítése nem változott.8 Az Idők Tanúja című konzervatív lap egyik ungi levelezője szerint, legalábbis ott, a hivatali nyelvhasználatban igyekeztek áthidalni a szakadékot a kinevezés valósága és a választás alkotmányos követelménye között: „Az újonnan kialakított, kinevezett, vagy mint itt nevezik: kinevezés által megválasztott tisztikar megalakult, és szorgalmason működik. - Volt miben válogatni bőségesen.”9 A liberális ellenzék helyi elitje természetesen igyekezett a megyei határozatok szellemében akadályozni a szervezést. Az országgyűlést feloszlató királyi leirat azt ígérte, hogy a „lehetségeshez képest” hat hónapon belül új országgyűlést hív össze az uralkodó, ami azt a reményt keltette, hogy a provizórium talán csak néhány hónapig tart, ami természetesen ébren tarthatta az ellenkezés szellemét. Az ország szinte valamennyi megyéjéből azt jelentették, hogy agitáció folyik a háttérben a hivatalvállalás ellen. A Kraszna megyei főispáni helytartó például így jellemezte a helyzetet: „Ha valamelyik megyében özön küzdelemmel jár a megyei tisztikar szervezése, úgy Kraszna megye minden bizonnyal azok közzé tartozik. Rendelkezés alatti hivatalnokok nem léte miatt egyenként kénteleníttetvén hivatalra egyéneket szerezni, és határtalan béketűréssel az előítéletet legyőzni. «Nem szolgálunk» - lengi át a megye nagy részét, és elfogultan, egy más jövőbetn] hisznek, mely számukra, mint hinni akarják, üdvet hozand.” Egy más alkalommal így összegzi tapasztalatait: „Az ingerültséggel párosult kormány elleni ellenszenvet bőven kéntelenítettem a megyei szervezés alatt tapasztalni, midőn kéz alatt egyik a másikát a nem szolgálatra nem csak izgatták, hanem terrorisálták is.”10 De idézhetjük Dolinay Péter, Máramaros megye királyi biztosának panaszos sorait is: „...még régi legjobb barátim, atyámfiái némely corifeusok intimidatiói által annyira pressio alatt állottak, miszerint felém mint királyi biztoshoz még csak közeledni sem mertek! ... Banquetteket tartottak suttyomban, 20-25 egyént összhíttak ebéd vagy vacsora ürügye alatt, s ott borozás és dictiozás közben becsületszavokat vették azoktól, hogy nem fognak hivatalt vállalni, szolgálni - kiket már én félig a felséges Dynastia érdekeinek megnyertem.”11 Érkeztek olyan, talán túlzásoktól sem mentes jelentések (Abaúj, Borsod megye), hogy a tehetős helyi elit egyes tagjai pénzügyi támogatást ígértek a szerényebb megélhetési körülmények között élő, így a hivatali jövedelemre rászoruló volt tisztviselőknek, hogy azok ne vállalja-8 A megyei tiszti kiírok felállításáról 1. Berzeviczy Albert : Az absolutismus kora Magyarországon. 3. köt. Bp. [é. n.] 368-370. 9 „Ung megye. Január 15. R. lev.” Megyei és városi ügyek c. rovat. Idők Tanúja 3. évf. 17-616. sz. 1862. jan. 22. 10 Nábráczky Antal jelentései Pálfíyhoz, Szilágysomlyó, 1862. febr. 19., márc. 18. MNL OL D 191 „Abszolutizmus kori levéltár, M. kir. helytartótanács, elnöki iratok (a továbbiakban D 191) 4545.III.1862., 1365.III.1862.; vö. például: Jagasics Sándor Veszprém megyei főispáni helytartó jelentése Pálfíyhoz, Veszprém, 1862. jan. 1. Uo. 607.III.1862. A kéziratos forrásokat modernizált helyesírással közlöm. 11 Dolinay Péter jelentése Privitzer István királyi helytartó helyetteshez, Máramarossziget, 1862. ápr. 10. D 191 7884.III.1862.
