Századok – 2015
2015 / 5. szám - Czoch Gábor: Városi tisztújítás Kassán 1848-ban
1120 CZOCH GÁBOR pénztár szekrényének — amelyben eredeti kötelezvényeket és okiratokat őriznek — egyik kulcsát, a helyettes bíró pedig a városi hatóság hiteles pecsétjét a „Kir biztosnak” átadták, és tisztségükről lemondtak. A királyi biztos azonban azért, hogy a város elöljárók nélkül egy pillanatra se maradjon, őket a másnapi választásig „helyesítette”. Végül pedig, mivel az egyik tanácsosi helyre az addigi főjegyzőt, Rimanóczy Ferencet választották meg, a főjegyzői hivatal is megüresedett. A jegyzőkönyv rögzítette, hogy a városi tanács — miként, mint láttuk, már korábban is kérte — a főjegyző kinevezését „a régtől divatozott szokás szerint jelenleg is gyakorolni kívánta” de a királyi biztos ezt a leghatározottabban elutasította. A tisztújítást szemlélő közönséget rövid időre távozásra szólította fel, és a tanácsosokkal folytatott külön értekezlet keretében fejtette ki álláspontját, miszerint „a Fő Jegyző úgy szintén mind azon megürült hivatalokrai kinevezések mellyek K. Biztos közben jötte nélkül tartott házi tisztújítás alkalmával egyébkint a Tanácsot illetnék, a Tisztújítási K Biztosra átruháztatva, annak egyenes jogaihoz tartozván, e részbeni Biztosi jogokat sértetlenül feltartva érintett főjegyző és egyéb illynemű hivatalnokok kinevezését a felhívott felsőbb rendelések értelmében Királyi Biztosi hatalmánál fogva egyenesen megteendi.” Ennek értelmében pedig a tanács által támogatott Várjon Gábor másod aljegyzővel szemben a tisztségre „folyamodók közül” Szojka Sándor alügyészt nevezte ki azzal az ígérettel, hogy a későbbiekben a vitathatatlan érdemei miatt Várjon Gábort „a „Főjegyzői címnek elnyerése végett felsőbb helyekre ajánlólag felterjesztendő” Ebből a megjegyzésből két dologra is következtethetünk. Egyrészt úgy tűnik, hogy a biztos diplomatikusan kívánt eljárni: a városi vezetés álláspontját nem kívánta a rá bízott hatalom erejével egyszerűen az asztal alá seperni. A jövőre vonatkozó, egyébként semmire sem kötelező ígéretével a tanács felé mégis gesztust gyakorolt, hiszen ezt az utóbbi jelzésként is értelmezhette arra vonatkozóan, hogy a hatalom a véleményét nem hagyja teljesen figyelmen kívül. Másrészt úgy tűnik, hogy a kinevezendő főjegyző személyét illetően a királyi biztos előzetesen egyeztetett már a felsőbb kormányszervekkel, és a kialakított álláspontot nem akarta, nem volt módja megváltoztatni a tanács ellenkező javaslatára sem. Mindenesetre a királyi biztos egyúttal mindazon további hivatalnokokat is kinevezte (a főjegyzői hivatal írnokairól volt szó), akiknek megbízatása a „házi tisztújítás alkalmával egyébkint a Tanácsot illetnék.” A tisztújítás a harmadik napján is „nagyszámú, minden rendű közönség” jelenlétében folytatódott. A királyi biztos elsőként kihirdette az előző napi jegyzői és írnoki hivatali kinevezéseket. „Miután pedig a bel Tanács a régtől divatozó szokás szerint a terembül eltávozott, K. Biztos Úr O Nagysága a Választott Községgel maradván mielőtt a fő hivatalokrai választás elkezdődött, érintett választott községnek előterjesztette, hogy Breger József sebész és választott polgár nála személyesen megjelenvén éltesebb kora tekintetéből a mennyiben fia, Breger Vilmos t. alügyész ez alkalommal kijeleltetik, a választott polgári községből kilépni óhajtana, egyéb iránt magát s nevezett fiát O Méltóságának és a VKözségnek további kegyeibe és pártfogásukba ajánlotta.” A királyi biztos a nepotizmus e minősített esetében láthatólag semmi kifogásolnivalót nem Iá-