Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Az ideológiai ellenfél és a politikai ellenség elkülönítésének problémái. Sajtóvita a baloldallal való együttműködés lehetőségeiről 1943 tavaszán
108 HANTOS-VARGA MÁRTA mentbe, hogy átok és bojkott alá fogjuk őket. Ez teljesen ellenkeznék a parlamentarizmus szellemével. [...] Azt felelhetik a türelmetlenek, eleget követeltük a szociáldemokrata párt betiltását. De ezzel a szabadságot, a szabad politikai véleménynyilvánítást ölnék meg.”91 Az a tényszerű közlés, hogy a magyar ipari munkásság Java és zöme” a párt szakszervezeteiben csoportosul, s annak elismerése, hogy a „munkásság e notabilis része nélkül” egy szélesebb bázisra törekvő politikai akció „értéktelen”, tűrhetetlen volt. Hiába tett Almásy hűségnyilatkozatot92, hiába mutatott rá a keresztény értékelvű politika velejére, tüstént korlátokba ütközött. Az adott kül- és belpolitikai valóságból kiinduló, a baloldallal nem kokettáló, de azt tisztelő megnyilvánulás támogatására — sejtvén a hatást — a Magyar Nemzet ugyanabban a lapszámban idézte fel alapító főszerkesztőjének 1940 februári miskolci látogatásakor mondott szavait.93 Emlékeztetett arra, hogy Pethő Sándor „minden előítélet és elfogultság alól felszabadultan”, konzervatív értelmiségiként elsőként foglalkozott a hármas szövetség kilátásaival. lm, három évvel később, az összetűzések tárgyát képező terv már „elemi erővel megmutatkozó kívánság”, „tömegvágy”, melyet az is mutat, hogy amint a napilap februárban „a magyar politika napirendjére tűzte” az elképzelést, „úgy horizontális, mint vertikális irányban erős hullámzás észlelhető” - von mérleget Parragi György. A Népszava mindkét közleményre elégedetten reagált. Almásyéból, céljai és érdekei szerint, legfőképp a szélsőjobb társadalomrajzát citálta, Pethő Sándor egyetértő dicsérete mellett azonban önérzetesen és minden irányban megüzente, hogy az új politikai koncepció kitalálója és legkövetkezetesebb hordozója az ipari munkásság volt.94 95 A magabiztos állítás (a munkásság és a parasztság „egységes kiállása” érte el, hogy „a szellemi és a politikai élet legjobbjai” csatlakozzanak hozzá) nem fedte a valót. Ráadásul a kissé fölényeskedő tónus nem volt szerencsés az együttműködést támogató, de egyre több indokkal támadható polgári, keresztény körök számára. A szociáldemokraták rezdülését megvárva a nyilas Fiala Ferenc, a nemzetiszocialista Új Magyarság munkatársa a Déli Magyar Szóban96 durván rárontott Almásy Józsefre, a „Központi Papnevelő Intézet igazgatójára” noha a morálteológus sohasem töltötte be ezt a tisztséget, s 1942 márciusa óta már nem a 91 Lásd 81. jegyzet. Almásy a szövegben a Bethlen-Peyer paktumra (1921 december) céloz. 92 „Egy világ válasz el engem a marxizmustól, a marxizmus materialista szemléletétől, az osztályharc gondolatától. [...] Szembeszállunk a szociáldemokráciával, de csak parlamentáris eszközökkel és csak amennyiben ellentétes törekvéseket mutatnak. Ha azt mondják, hogy a szabadság nekik drága, és a magyar alkotmányosságot ők sem adják oda semmiféle új rendszerért [...], akkor szövetkezünk velük, ha a szövetkezés elvfeladás nélkül lehetséges.” Almásy József: A kakas és a hajnal. Magyar Nemzet, 1943. április 18. 5. 93 P.Gy.: Pethő Sándor és az értelmiség, munkásság, parasztság összefogása. Magyar Nemzet, 1943. április 18. 7. (A szerző Parragi György volt.) 94 Sz.n.: A politikai együttműködés. Népszava, 1943. április 20. 5. „Ma már a társadalom többi osztályai is megértik, méltányolják és átveszik a mi követeléseinket.” 95 Fiala Ferenc: Néhány szó az együttműködésről. Déli Magyar Szó, 1943. április 21. 3. Fiala (1904-1988) nyilas lapok (Magyarság, Összetartás, Pesti Újság) főmunkatársa, majd 1944-ben a Nyilaskeresztes Párt sajtófőnöke lett. A Népbíróság 1946-ban ítélte halálra, büntetését később életfogytiglani fegyházra változtatták. 1956-ban külföldre menekült.
