Századok – 2015
2015 / 5. szám - Tóth Árpád: Nemesség, polgárság és honorácior értelmiség határán: városi tisztségviselők a késő rendi társadalom korszakában
VÁROSI TISZTVISELŐK A KÉSŐ RENDI TÁRSADALOM KORSZAKÁBAN 1105 polgári címet viseltek). Egy másik levonható tanulság, hogy ez a fajta karrier nem csak a testületi kereskedők esetében volt nyitott: a már említett szűcsmestereken kívül hasonló úton indult el például, csak nem jutott annyira magasra Gottlieb Biermann (1729-1793) pék, aki az 1770-80-as években számvevői, majd árvaatyai tisztséget töltött be, a soproni eredetű Gottlieb Schneller (71746-1828) eredetileg szappanfőző mesterséget folytató adóhivatali ellenőr, illetve az ifjabb Georg Gottlieb Tekusch (1763-1834) pékmester, aki az első ismert árvahivatali ellenőri említése idején 62 éves volt.39 A tisztségek betöltésének szempontjai felől megfigyelhető, hogy az évtizedek múlásával eltolódtak a hangsúlyok. A polgárjog megszerzése egyre kevésbé számított evidensnek: a pályafutásukat az 1810-es években kezdők körében már a polgári származás (az apa pozsonyi polgárjoga) is elegendőnek tűnt. Eközben az iskolázottság felértékelődött. A pozsonyi evangélikus líceum latin nyelvű osztályait korábban is stratégiai eszközként használta a helyi polgárság, de a 19. század elejére emelkedni kezdett az ott eltöltött tanévek száma a városi tisztviselők körében. Az új tendenciákat jelzi az az eset, amikor egy választott polgár ónöntő mester harmadik fia, Johann Michael Friedrich (1787-1818) nyerte el 28 évesen az árvahivatal helyettes vezetői posztját. Miközben két bátyja az apai mesterséget tanulta ki és vitte tovább, őt a család hosszabban taníttatta a líceumban (a csak a donatista osztályt kijárt bátyjaival szemben őt három szinttel magasabban, a humanista osztályba is beíratták), és ez összefügghet azzal, hogy megkaphatta ezt a tisztséget.40 Az ilyen, polgári jellegű hivatalt viselő, előző nemzedékhez tartozó városi vezetők még jellemzően csak a grammatista vagy a syntaxista osztálynál fejezték be líceumi tanulmányaikat (mint az 1748-1826 között élt Johann Michael Pallehner asztalos, aki az árvahivatal írnoka lett), a reformkori utódaik viszont már az azt követő humanista (költészeti-szónoklati), vagy egyenesen az akadémiai (tehát az egyetemnek megfelelő szintű) osztályt is elkezdték vagy be is fejezték. A szintén árvahivatali adminisztrációban dolgozó Johann Adam Gaisreiter (szül. 1820) — akinek apja egyébként a csekély presztízsű polgári szőlőművesek közé tartozott — például három évig járta a líceum „főtanodai” osztályát abban a reményben, hogy közigazgatási {„politicus”) pályára fog utána lépni.41 Az ő esetében világosan látszik, hogy felemelkedésének útja a felsőbb szintű iskoláztatására alapozott városi igazgatási pályafutás volt. Az ilyen karrier lehetőségét megnövelte, hogy az 1820-30-as években szokássá vált, hogy a városi irodán indult kistisztviselők később a gazdasági jellegű hivatalokhoz kerüljenek át: a magas szintű humán jellegű iskolázottság a pénzügyi adminisztrációhoz is hasznos előképzettséggé vált. Erre mutat példát Georg Kari Lippert (1798-1833) esete, aki napidíjas gyakornoki, majd járulnoki posztot viselt a városházán, mielőtt 1831-ben a város adószedője lett. 39 A Tekusch családról Tóth Á.: Polgári stratégiák i. m. 184-187. 40 Friedrich előléptetése: AMB 2. a. 1815. N. 1222. A beiratkozási adatok forrását a líceum anyakönyvei adják, amelyek sorozatát Pozsonyban a Líceumi Könyvtár (Lyceálna knižnica) őrzi. 41 A humanista osztályok anyakönyveiben az egyik rovatban minden diáknál bejegyezték, hogy milyen Jövendő életnemet” kíván választani.
