Századok – 2015
2015 / 5. szám - Tóth Árpád: Nemesség, polgárság és honorácior értelmiség határán: városi tisztségviselők a késő rendi társadalom korszakában
1100 TÓTH ÁRPÁD indusztrializációt megelőző városiasság hazai történetét rövid terjedelemben összefoglaló, nemrégiben megjelent munka is csak annyit tehetett, hogy a városlakó nemesség egyik alcsoportjaként említse a nemesített városvezetőket.* 25 A városi tisztviselők nemesi jogállásának megállapítására nem ismerünk közvetlen forrást. Ennek hiányában — Oszetzkyhez hasonlóan — a korabeli címtárakat vizsgáltuk, amelyek közül két korabeli magyar és két német nyelvű magyarországit, valamint a hivatalos bécsi választottuk ki.26 Az összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a városi tisztségviselők névsora (beosztással együtt) kisebb-nagyobb részletességgel mindegyik kiadványban szerepel, ami arra utal, hogy az összeállítók felfogása szerint ezek a listák az olvasók érdeklődésére számot tarthattak, éppen úgy, mint a kormányzati vagy vármegyei tisztviselők vagy a felsőbb szintű oktatási intézmények tanári karának névsorai. A városi hivatalnokok nemesi jogállásának tényét viszont a felsoroltak egyike sem jelzi. Ez nem azt jelenti azonban, hogy a rangok iránt érzéketlenek lettek volna a szerkesztők. Megfigyelhető, hogy a kortársak számára a német nyelv sajátos lehetőséget kínál a rangok kifejezésére: a Trattner nyomdában készült Adressbuch der Stadt Pesth című sorozat a vizsgált években a von szócskát használja erre a célra. Ez a rangot kiemelő nyelvi eszköz azonban valószínűsíthetően nem a nemesi jogállásra utal, amire abból következtethetünk, hogy konzekvensen megfeleltethető bizonyos tisztségeknek. Ezen a — csak a pesti városvezetés névsorát közlő, tehát a más városokét nem tartalmazó — listán mindenki neve mellett ott áll a von szócska, aki tagja a városi tanácsnak, továbbá az összes (fő-, al- és tiszteletbeli) ügyészi, jegyzői, levéltáros és lajstromozó tisztséget betöltők, a városi irodán az írnokok és járulnokok, a szakhivatalokban pedig a hivatalvezetők, helyetteseik és segédeik neve részeként. Következetesen elmarad viszont a gyakornokok (Diurnisten, Pratikanten) esetében.27 Ez a gyakorlat rokon a városi igazgatás belső ügyviteli rendjével, amely a latin nyelvű fizetési listákon a Dominus szóval emelte ki a rangosabb tisztviselőket; a két kategória között a határ ebben az esetben is pontosan ugyanott húzódott, 427—472.; Szeged története 2. 1686-1849. Szerk. Farkas József. Szeged 1985.; Miskolc története III. 1702-1847-ig. 1-2 köt. Szerk. Faragó Tamás. Miskolc, 2000.; Sas Andor-. A koronázó város: a bécsi kongresszustól a nagy márciusig: 1815-1848. Pozsony 1973. Komoróczy György. A városigazgatás Debrecenben 1848-ig. Debrecen 1969.; Komoróczy György: A városigazgatás. In: Debrecen története 1693-1849. (Debrecen története öt kötetben 2.) Debrecen 1981. 216-243.; Hársfalvi Péter: Az önkormányzat Nyíregyházán a XVIII-XIX. században. Bp. 1982. (Értekezések a történeti tudományok köréből, új sor. 97.) Mágnások, birtokosok, címerlevelesek. Rendi társadalom - polgári társadalom 9. Konferencia: Pécsvárad, 1995. szept. 12-13. Szerk. Ódor Imre, Pálmány Béla, Takács Péter. Debrecen 1997., Kása László: „Hét szilvafa árnyékában”. A nemesség alsó rétegének élete és mentalitása a rendi társadalom utolsó évtizedeiben. Bp. 2001. 25 Bácskai V: Városok i. m. 143. 26 Tiszti Kalendáriom MDCCCXIX-dik esztendőre. Béts é.n. [1819.] Haykul; Közhasznú Honi Vezér. H. n. [Pest] 1841. Länderer; Kalender von Ofen und Pest. Hrsg. Rosier, Johann Christoph. Pesth 1809.; Pesther und Ofner Wegweiser. Kalender für das Jahr 1837. Hrsg. Blaskovits, Johann von. Pesth, 1837. 27 Adressbuch der Stadt Pesth. Pesth 1827. 30-34, 39-41.
