Századok – 2015
2015 / 5. szám - Kujbusné Mecsei Éva: "Ki légyen főbíránk" Nyíregyháza főbírái 1753 és 1848 között
1080 KUJBUSNÉ MÉCSÉI ÉVA pülésenként összefogva két hullámban költöztek Nyíregyházára: az ún. szálláscsinálók már 1753 nyarán-őszén, míg a többiek 1754 tavaszától jöttek. Az egy helyről nagyobb csoportban érkezőknek spontán vezetői is voltak, illetve hozták magukkal papjukat, tanítójukat is. A békésiek kisközössége lett így a település új életének meghatározója, amelynek tagjait a felvidéki migránsokkal a vallás, a nyelv és a földesúrtól kapott azonos kedvezménysor kötötte össze. Az újratelepítés utáni első tisztújításra 1753 decemberében került sor. Arra a kérdésre, hogy „ki légyen nékünk főbíránk?” a földesúr által jelöltekből a már többséget alkotó új lakosok adták meg a választ, „...a többi szarvasi lakos megjöveteléig Szent György napig bírónak tették meg Marko Györgyöt”,3 aki hívta magával Csabáról Wandlik Márton prédikátort. Marko György azzal szerzett bizalmat magának, hogy az áttelepülés mellett kardoskodva még börtönbe is vetették, ahonnan Károlyi közbenjárására szabadult. 1754-ben július 25-én a szarvasiak megérkezése után egyhangú szavazással bírónak választották Zajácz Jánost,4 akit „a kivándorlás egyik kezdeményezőjeként” tartottak számon és az új lakosok „előkelőbbjei közé” számított. A telepítés során szerzett érdem néhány évig, míg a Békés megyéből jöttek dominanciája néhány évtizedig érvényesült az elöljáróság választásakor.5 A bíróhoz évente választottak más elöljárókat is: „ami pedig az igazgatás felépítését illeti, kezdettől fogva úgy határozták meg, hogy elébb megválasztják a bírót, azután a törvénybírót, utánuk a tíz esküdtet, egy lovas hadnagyot, két, hasonlóképpen lovas tizedest, négy albírót, magyarul kisbírót. És mivel a kommunitás a kegyelmes földesurasággal kötött egyezség szerint mindenféle királyi haszonvételt a kezéhez kapott, ezért más tisztségviselőket is állítottak, mint a ser-, mészárszék-, bor-, és malom bírák.”6 A jegyzői feladatokat a Szarvasról érkezett tanító, Reguly Sándor látta el. Bár mezővárossá a település csak 1786-ban vált, kezdettől autonómiát kaptak a szabad bíróválasztásra, a statutumalkotásra, az ingatlan adásvételre és a lakosbefogadásra.7 A bíróválasztás rendje szerint minden évben tartottak tisztújítást. Itt meghallgatták a leköszönő bírók számadását, majd megválasztották az új elöljárókat. A tisztújításnak sokáig nem volt állandó időpontja. Mivel a nyári munkák idején kevesen jöttek be a határban lévő szállásokról, ezért mindinkább a téli hónapokra halasztották a választást.8 Hogy ki kaphatott bizalmat, abba a földesurak a jelöltek jóváhagyásával szóltak bele. Jelölt az lehetett, akit az új közösség meghatározó békési csoportja alkal-3 Balogh István-. Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada (A nyíregyházi bírák évkönyvei, 1753-1803). In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, III-IV Szerk. Dr. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza 1982. 93-131. (102.) 4 Uo. 5 Érdekes azonban, hogy a telepítést sikeresen lebonyolító Petrikovics és utódai nem kaptak vagy nem vállaltak feladatot a közösség vezetésében. 6 Balogh Nyíregyházi bírák i. m. 102. 7 Szabó Attila-. Nagykőrös és Kecskemét örökváltsága www.szabarchiv.hu/drupal/sites/default/ 2015. 03. 03. 8 Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára (a továbbiakban MNL SZSZBML), V. A. 12/k. 78/78. No. 1404. 1803.
