Századok – 2015
2015 / 5. szám - Kujbusné Mecsei Éva: "Ki légyen főbíránk" Nyíregyháza főbírái 1753 és 1848 között
Kujbusné Mécséi Éva „KI LÉGYEN FŐBÍRÁNK?” Nyíregyháza főbírái 1753 és 1848 között Nyíregyháza gyakran fluktuálódó lakosságának elöljáróiról a 18. század közepéig írásos forrás nem maradt fenn, a bíráknak legfeljebb a nevét őrizte meg egy-egy megyei összeírás. A lakosság életéről szóló feljegyzések az 1750-es évektől datálódnak, amikor az alig néhány éve birtokossá váló gróf Károlyi Ferenc megpróbálta jövedelmezővé tenni az Ecsedi-uradalom megvásárlásával hozzá került, gyéren lakott településrészt. A családi levéltárban1 maradt dokumentumok nem sok információt nyújtanak a település igazgatására vonatkozóan. A főként gazdasági iratok mellett csupán az 1753. május 16-án kelt telepítési pátens, valamint Petrikovics János békési csizmadia mester számára néhány nappal később kiadott impopulátori megbízólevél lehet irányadó, amely magyarázattal szolgál a forráshiányra: a település nem tartozott a családi birtoktesthez és a másik földesura, Palocsay Istvánné2 sem sok figyelmet szentelt neki, minthogy nem volt jövedelmező. Az újratelepítés azonban új fejezetet nyitott Nyíregyháza életében. A korábban hol 200, hol 400 fős lakosság a szervezett telepítés következtében 1754 végére több mint 2000-re nőtt. Az impopulációt követően megváltozott a helyi társadalom összetétele, mivel a régi lakosok közül sokan elhagyták a települést. Döntésüket befolyásolhatta, hogy számarányuk mellett gazdasági potenciájukat tekintve is hátrányba kerültek, Károlyi ugyanis csak az újonnan érkezők számára biztosított különleges kedvezményeket, sőt személyes rokonszenvének kinyilvánítására — a legenda szerint — házaikban is meglátogatta az áttelepülést szorgalmazókat és „asztaluknál étkezett”. A másfél ezer betelepülő többsége, akiket folyamatosan követtek falubelijeik, rokonaik, ismerőseik, többnyire a Felvidékhez kötődött. Néhányan közvetlenül és egyenesen jöttek ide, a telepítettek hangadói azonban azok közül a szarvasiak és csabaiak közül kerültek ki, akiknek szüleik, nagyszüleik származtak a Felvidékről. Ok még a század elején költöztek a Békés megyei Harruckern-birtokra. Ennek köszönhetően az áttelepülésre vállalkozók ismerték a telepítéssel járó előnyöket és komplex kisközösséget alkotva keltek útra. A magukat tótnak valló, evangélikus szabad menetelű jobbágyokból állók tele-1 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Károlyi család nemzetségi levéltára 2 A Palocsayné részét a Dessewffyek örökölték.
