Századok – 2015

2015 / 5. szám - Kujbusné Mecsei Éva: "Ki légyen főbíránk" Nyíregyháza főbírái 1753 és 1848 között

Kujbusné Mécséi Éva „KI LÉGYEN FŐBÍRÁNK?” Nyíregyháza főbírái 1753 és 1848 között Nyíregyháza gyakran fluktuálódó lakosságának elöljáróiról a 18. század közepéig írásos forrás nem maradt fenn, a bíráknak legfeljebb a nevét őrizte meg egy-egy megyei összeírás. A lakosság életéről szóló feljegyzések az 1750-es évektől datálódnak, amikor az alig néhány éve birtokossá váló gróf Károlyi Fe­renc megpróbálta jövedelmezővé tenni az Ecsedi-uradalom megvásárlásával hozzá került, gyéren lakott településrészt. A családi levéltárban1 maradt doku­mentumok nem sok információt nyújtanak a település igazgatására vonatkozó­an. A főként gazdasági iratok mellett csupán az 1753. május 16-án kelt telepíté­si pátens, valamint Petrikovics János békési csizmadia mester számára néhány nappal később kiadott impopulátori megbízólevél lehet irányadó, amely magya­rázattal szolgál a forráshiányra: a település nem tartozott a családi birtoktest­hez és a másik földesura, Palocsay Istvánné2 sem sok figyelmet szentelt neki, minthogy nem volt jövedelmező. Az újratelepítés azonban új fejezetet nyitott Nyíregyháza életében. A ko­rábban hol 200, hol 400 fős lakosság a szervezett telepítés következtében 1754 végére több mint 2000-re nőtt. Az impopulációt követően megváltozott a helyi társadalom összetétele, mivel a régi lakosok közül sokan elhagyták a települést. Döntésüket befolyásolhatta, hogy számarányuk mellett gazdasági potenciáju­kat tekintve is hátrányba kerültek, Károlyi ugyanis csak az újonnan érkezők számára biztosított különleges kedvezményeket, sőt személyes rokonszenvé­­nek kinyilvánítására — a legenda szerint — házaikban is meglátogatta az átte­­lepülést szorgalmazókat és „asztaluknál étkezett”. A másfél ezer betelepülő többsége, akiket folyamatosan követtek falubeli­jeik, rokonaik, ismerőseik, többnyire a Felvidékhez kötődött. Néhányan közvet­lenül és egyenesen jöttek ide, a telepítettek hangadói azonban azok közül a szarvasiak és csabaiak közül kerültek ki, akiknek szüleik, nagyszüleik szár­maztak a Felvidékről. Ok még a század elején költöztek a Békés megyei Harruckern-birtokra. Ennek köszönhetően az áttelepülésre vállalkozók ismer­ték a telepítéssel járó előnyöket és komplex kisközösséget alkotva keltek útra. A magukat tótnak valló, evangélikus szabad menetelű jobbágyokból állók tele-1 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Károlyi család nemzetségi levéltára 2 A Palocsayné részét a Dessewffyek örökölték.

Next

/
Thumbnails
Contents