Századok – 2015

2015 / 5. szám - Héjja Julianna Erika: "Hűtlenségi és visszaélési botrányos tények" Vármegyei tisztviselői kihágások, felelősségre vonás, fegyelmi eljárás a 19. század első felében

VÁRMEGYEI TISZTVISELŐI KIHÁGÁSOK, ... A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 1077

A feddhetetlen jellem, a közerkölcsnek megfelelő életvitel és munkavégzés természetesen minden poszton alapkövetelménynek számított. Nemcsak a további személyes emelkedést gátolta és a hivatali pályát törte derékba, hanem akár a családtagok karrierkilátásait is kedvezőtlenül érintette a tisztviselő által elkövetett súlyos mulasztás, hivatali hatalommal való visszaélés, sikkasztás vagy kicsapongó, erkölcstelen életvitel. A több százezres csalásban elmarasztalt Bács megyei főadószedő kapcsán külön kiemelték, hogy „nem csak önpoliticai léte fölött kondult meg a’ vészharang [...], hanem még számos boldogtalan családjának is letűnt: fénycsillaga”.* 39 Kazay Mihály Békés megyei levéltárnok kusza hitelügyletei miatt még csak főispáni dorgálásban részesült, de a rablás gyanújába keveredett egyik csendbiztos már állásától is elesett. Hozzá hasonlóan hivatalvesztésre jutott a szolgálólányát megbecstelenítő és teherbe ejtő esküdt. Önként mondott le posztjáról az a Csongrád megyei aljegyző, akit húga kegyetlen meggyilkolása miatt állítottak a büntető törvényszék elé.40

S hogy mit tett kockára az írott és íratlan szabályokat, a szokásjogot megsértő vármegyei tisztviselő vagy szolga? Eves fizetését, kiegészítő juttatásait, lakbérpénzét vagy a természetben neki járó lakást, az egyes megyékben — így például Somogybán41 — a huzamos becsületes munka után járó, akár a szolgaszemélyzetre is kiterjesztett nyugdíjjogosultságot. Ezek a nem elhanyagolható illetmények a birtokkal nem rendelkező kisnemesek egyedüli bevételi forrásai lehettek. A bukott tisztviselő az anyagiakon túl erkölcsi kárt is szenvedett: kedvezőtlenné vált a személyes megítélése, a ranglétrán való felemelkedése, árnyék vetült családtagjaira, könnyen az informális kapcsolati hálón kívülre sodródott. Az elkövetett vétek súlyától és megítélésétől függően akár a megyéből való végleges távozása is bekövetkezhetett.

alapján enyhítő körülményként értékelték ittas voltát és azt a tényt, hogy vétkes tetteire leginkább anyósa ingerelte. Az addig elszenvedett rabságát a büntetésébe betudták, hajdúi szolgálatából való elmozdítását helybenhagyták, továbbá egyszerre elszenvedendő 25 pálcaütésre ítélték. MNL CSML (Szeged) IV A. 11. f. Csanád Vármegye Törvényszékének iratai. A Bűnfenyítő Törvényszék jegyzőkönyvei 1/1827.

39 Sebők József: Bács. Pesti Hirlap (1842. ápr. 3.) 231.

40 Knézsik Lajos Csongrád megyei alszolgabíró, majd aljegyző volt, az ellene felhozott gyilkossági vád előteijesztésekor aljegyzői állásáról 1840-ben lemondott. 1841. júl. 3-án feleségével, Aigner Jozefával együtt vasban, közmunkában, heti két napi böjttel eltöltendő három évi — a királyi tábla által öt évre emelt — fogságra és Knézsik Karolina holt díjának megfizetésére ítélték húga hat heti folyamatos kínzás általi meggyilkolásáért. L. L. : Csongrád. Pesti Hirlap (1841. aug. 11.) 535.; MNL OL P 414. Károlyi György iratai. 23. csomó. 10. tét. Főispáni tisztségek kapcsán keletkezett iratok 45/1840.; MNL CSML (Szentes) IV A. 21. b. Csongrád Vármegye Törvényszékének iratai. Büntető peres jegyzőkönyvek 279/1840. dec 2., 1/1842. jan. 12.

41 Zsugovics Mihály Somogy megyei hajdú és katona 39 éven át folyamatosan, hűen szolgált, ezért 1837-ben érdemesnek bizonyult arra, hogy a megyei nyugpénz intézetből évi 20 pengőforintot nyeljen. Varga Borbála pandúrözvegyet 1841-ben félje 32 év szolgálata után a nyugbér fele, féijhezmeneteléig évi 15 ezüstforint illette meg. Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében. (Somogyi almanach 54.) Kaposvár 1997. 97-98., 130-131.