Századok – 2015
2015 / 5. szám - Dobszay Tamás: "A falu jegyzője" Az alsófokú igazgatás személyi feltételeinek kérdése a rendiség utolsó évtizedeiben
A jegyzői poszt összekapcsolása más feladatokkal két irányból is magyarázható. Egyrészt a községeknek nem volt kellő anyagi ereje, hogy a három területre (igazgatás, oktatás, templomi szolgálat) külön személyt alkalmazzanak. Ám legalább annyira lényeges az alkalmas személyek hiánya is.32 Amikor 1833-ban elhangzott olyan javaslat, hogy „a Nemzetiség előmozdítása tekintetéből... a jegyzők magyar nyelvben járatosak legyenek”, válaszul Nagy Pál szájából hangzott el, hogy „12 forint esztendei fizetésért Árva, Trencsén, vagy Liptó majd nehezen kaphat magyarul tudó jegyzőket”. De nemcsak a szlovák ajkú megyékben, hanem másutt is igaz, hogy a kevés írni-olvasni tudókra más állások esetében is szükség volt, s a községek egyikre sem tudtak elegendő javadalmazást biztosítani. Nem volt tehát más megoldás, mint hogy egyéb státusok viselőire bízzák a jegyzői feladatot is, s a különböző szolgálatok összekapcsolódjanak. A világi tényezők befolyása az egyházi szolgálatot is ellátó jegyzőkre magyarázza az egyház által emelt igényt e téren. Tekintve, hogy az iskolák eredetileg elsősorban vallásoktatási célból, egyházközségi keretben jöttek létre a 16-18. században, s ekkoriban, sőt később is egyházi irányítás alatt (is) állottak, az egyház érdekelt volt a tanítók személyének kiválasztásában. Méginkább így volt ez, ha az iskolamesterség a kántori szolgálattal is összefonódott. Utóbbi esetben érthető, hogy a „hitletétmény sértetlenségén” őrködő katolikus ortodoxia a liturgikus szerepű kántor kiválasztásában beleszólást kívánt. A község és a közhatalom mellett az uraság patrónusi jogai és a katolikus egyház törekvései tehát szintén ütközhettek egymással a kántor és iskolamester kiválasztásában. Ezért, amikor 1839/40-ben az alsótábla a jegyzők ügyét állásuk biztosítása érdekében akarta újraszabályozni, vita támadt a két tábla között. A főrendek a főpapság nyomására azt is bele kívánták foglalni a jogszabályba, hogy „a jegyzők fogadásába és elbocsájtásába — amennyire ezen hivatal a kántorsággal és oskolamesterséggel is öszve volna kötve — az egyházi hatóságok is befolyhassanak.” A rendek azonban ragaszkodtak az eredeti tervezethez. Nem járultak hozzá a főrendi módosításhoz, mert mint mondták, „bár megismerik is azt, hogy ha a lelkipásztorok a falusi gyermekek oskolai neveltetésükre buzgóan felügyelnek, közhasznot hoznak, s szép kötelességeik egyikét teljesítik, de mivel a nevelési rendszernek és pedig elhatározólag való kormányzását az egyházi rendnek törvényeink még eddig át nem adták, s a népnevelésrőli nagyfontosságú rendszerrőli intézkedés a maga utján és idejébeni kimerítésre tartozik, azon lényeges rendelkezés ez alkalommal leendő törvénybe iktatásának se helye se szüksége nincsen.”33 A rendek tehát egyrészt kinyilvánították, hogy a nevelési rendszer szabályozását maguknak tartják fenn, s az kifejezetten szándékukban áll. Ez önmagában is fenyegetést jelenthetett az iskolarendszer feletti ellenőr-AZ ALSÓFOKÚ IGAZGATÁS ... KÉRDÉSE A RENDISÉG UTOLSÓ ÉVTIZEDEIBEN 1065 32 Hajdú L.: II. József i. m. 393-394. 33 Az 1839. okt. 14-i főrendi ülés: Konkoli Thege Pál I. 303. A főrendi üzenet: Felséges Első Ferdinándftól]... sz. k. Pozsony városába 1839ik esztendei Szent Iván havának 2ik napjára rendelteit Magyarország' közgyűlésének írásai. Pozsony 1839-1840. (továbbiakban: Ogy. ír. 1839-40) II. 176. 65. sz. Az okt.l4-i 18-19-i kerületi ülésről: Konkoli Thege Pál (I. 307.) helytelenül írja, hogy a rendek az egyháziak befolyásáról szóló főrendi kitételhez is hozzájárultak. Az üzenet: Ogy. ír. 1839—40. II. 197-198. 75. sz.
