Századok – 2015
2015 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kulcsár Krisztina: Renate Zedinger: Franz Stephan von Lothringen (1708-1765) Monarch, Manager, Mäzen
hogy a széttagolt Magyarországon a kultúra sok vonásban hasonló, néha azonos úton járt, és — az állami/politikai, gazdasági, vallási megosztottság ellenére — az összetartozás tudatát tudta nyújtani a kortársaknak, s bemutatása ezt tudja erősíteni a ma emberében is. Tragikus fordulata a sorsnak, hogy Várkonyi professzorasszony — aki még figyelemmel kísérhette a tanulmányok születését, s rendszeresen informálódott a kiadás munkálatairól is — nem érhette meg a külsejében is tetszetős három kötet megjelenését. Az alapos és igényes forráskutatás, a tanulmányok magas szakmai színvonala azonban méltó módon őrzi az ő emlékét is. ifj. Barta János TÖRTÉNETI IRODALOM 1047 Renate Zedinger FRANZ STEPHAN VON LOTHRINGEN (1708-1765) MONARCH, MANAGER, MÄZEN Böhlau Verlag, Wien, 2008. VIII, 375 o. LOTARINGIAI FERENC ISTVÁN (1708-1765) URALKODÓ, ÜZLETEMBER, MECÉNÁS 2008-ban, Lotaringiai Ferenc István születésének 300. évfordulójára jelent meg az az életrajz, amely egy nem csupán Magyarországon „ismeretlen” személyiség életútját mutatja be. Ismeretlen Európában, sőt Ausztriában is, miközben társadalmi helyzete (mint Mária Terézia hitvese) és pozíciója (1745-től húsz esztendőn át német-római császár) igencsak indokolttá tenné, hogy tudományos igényű, alapos monográfiák szülessenek róla és kormányzásának időszakáról. Ennek ellenére hazánkban gyakorta összekeverik I. Ferenccel, aki éppen őt követően szerepelhet II. Ferenc néven mint német-római császár (1806-ig). Ausztriában Mária Terézia árnyékába állították, a 40 éven keresztül uralkodó királynő elvonta a figyelmet a jelentéktelennek, politikailag erőtlennek, gyakorta színtelennek és tunyának jellemzett császártól. Jól mutatja ezt a szakirodalom tökéletlensége: kéziratos disszertációk mellett (Karl Johann Grauer: Franz Stephan von Lothringen-Toskana, Römisch-Deutscher Kaiser. Phil. Diss. Wien 1932; Theophil Tromballa: Franz Stephan von Lothringen und sein Kreis. Beiträge zur Kulturgeschichte des Hauses Habsburg-Lothringen. Phil. Diss. Wien 1953) csupán népszerűsítő kötetek láttak napvilágot (Fred Hennings: Und sitzet zur linken Hand. Wien 1961; Georg Schreiber: Franz I. Stephan. An der Seite einer großen Frau. Graz 1986), amíg 1992-ben meg nem jelent Renate Zedinger első publikációja Lotaringiai Ferenc István európai körútjáról (de ne feledkezzünk meg a német Alois Schmid munkáiról sem). A szabadúszó történészként tevékenykedő Zedinger ezt követően számos tanulmányban mutatta be a herceg, majd császár életének egy-egy szakaszát - ezekre is támaszkodva formálódott jelen életrajz. Valószínűleg a Mária Teréziát övező kitüntetett figyelem az alapvető ok, amiért a férjét megillető biográfia csak mostanában jelent meg. A kötet végén feltüntetett levéltári fondok és állagok ugyanis bizonyítják: Európa számos országában és különféle levéltáraiban őriznek rá vonatkozó dokumentumokat. Első helyen természetesen a bécsi állagok állnak, Zedinger azonban kutatott Innsbruckban, Sankt Pöltenben, Berlinben, Brüsszelben, Firenzében, Pozsonyban, Prágában, Nancyban, Münchenben, Triesztben, Velencében - de Budapesten nem, pedig itt is fontos irategyüttesek találhatók. A számos országra és levéltárra kiterjesztett kutatást az is indokolta, hogy a bécsi források gazdagsága ellenére feltűnő a Ferenc Istvántól származó dokumentumok hiánya. Zedinger ezt azzal magyarázza, hogy Mária Terézia tudatosan távolíttatta el az 1749-ben alapított és a Staatskanzlei fennhatósága alá rendelt geheimes Hausarchiv (a 19. század közepétől bevett nevén a Haus-, Hof- und Staatsarchiv) gyűjteményéből azokat az iratokat, amelyek megvilágíthatták volna Lotaringiai Ferenc István eltérő politikai véleményét. Ennek ellenére fennmaradtak tőle olyan saját kezűleg vezetett feljegyzések, amelyeket 1741 és 1765 között a titkos konferenciák során vetett papírra - mindezek némi adalékot nyújtanak a császár külpolitikai véleményéről. E kéziratos forrásokat felsoroló bibliográfia mellett gazdag szakirodalmi rész is szerepel, de feltűnő, hogy a szerző egy magyar és egy szlovák nyelvű műtől eltekintve csak nyugat-európai nyelveken megjelent műveket használt. Az életrajz felépítése két nagyobb részbe osztható: időrendi fejezetekbe és tematikus részekbe. A kezdő időrendi fejezet a herceg gyermekkorát is megelőző időszakba nyúlik vissza, be-
