Századok – 2015
2015 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Barta János, ifj.: A Divided Hungary in Europe. Exchanges, Networks and Representations, 1541-1699. I-III.
lyásoló, a korban szinte megdönthetetlennek mutatkozó alkímiát bíráló jezsuita Athanasius Kircher kilátástalan küzdelmét mutatja be. Paul Shore a Julianus jelentést felfedező Cseles Mártonban az első olyan magyar tudóst látja, aki határainkon kívül folytatott tudományos kutatást. Kristóf Ildikó a nagyszombati egyetem almanachjairól írt, amelyek a kor tudományos szintjének megfelelően igyekeztek bemutatni az Európán kívüli világot, benne emberhez hasonló, mégis torz alakokkal, mitologikus szörnyekkel. Monok István pedig arról értekezett, hogy a protestáns Bázelben több magyarországi vonatkozású könyvet adtak ki, mint a katolikus Párizsban. Király Péter — az országban alkalmazott külföldi zenészek működésével érvelve — cáfolta, hogy a magyarországi zenei élet elszigetelődött volna Európában. A második kötetbe egymáshoz közelebb álló témakörök kerültek. A szerzők ezúttal a diplomácia és az arisztokraták szerepét vizsgálták az információáramlásban. Szymon Brzezinski a bevezetőben hangsúlyozza, hogy a kötetben tárgyalt témakörök kutatása — a peregrinációéval ellentétben — csak mostanában indult meg. A közölt tanulmányok ezért is szolgáltathatnak értékes összehasonlítható anyagot egyes további területek (katona-diplomácia, kémkedés) vizsgálatához. A kötet első tanulmányai ezúttal elsősorban külföldiekről szólnak. Megan K. Williams bemutatja, hogy milyen diplomáciai és jogi vitákat váltott ki az 1541-ben Sztambulba tartó francia diplomata, Antonio Rincón itáliai területen történt meggyilkolása. Európa urait a kérdés jogi-erkölcsi oldala (a diplomáciai mentesség és annak érvényessége akkor, ha a diplomata rangrejtve utazik) érdekelte. Számunkra azonban a küldetés a hazánkra oly tragikus francia-oszmán szövetség egyik lépcsőfokát jelenti. A Rincón viszály a nyugati politikában teljesen háttérbe szorította Magyarország ügyét. A diplomáciai csűrés-csavarás kirívó példája lehet, hogy az éppen a nagy port felkavart vita idején a török által elfoglalt Buda elvesztése miatt I. Ferenc francia király V Károly császárt vádolta. Ács Pál az 1603-ban a Rudolf császár által tervezett perzsa szövetség előkészítésére diplomáciai követségbe indított magyar (erdélyi) nemes úr, Zalánkeményi Kakas István küldetését mutatta be. A diplomata útközben elhunyt, a követséget továbbvivő titkárát azonban I. Abbasz sah — aki néhány hónappal később sikeres támadást indított a törökök ellen — fogadta. A szövetség ügye végül a zsitvatoroki béke megkötésével került le a napirendről. A szerző mégis felteszi a kérdést, hogy vajon a szövetségről — létrejötte esetén — elképzelhető lett volna-e, hogy nyolcvan évvel megrövidíti a magyarországi török uralmat (11/50.). A portán működő Habsburg tolmácsokról Kerekes Dóra igazolta, hogy bár közvetítők lehettek két kultúra között, bizalmi feladatuk gyakran veszélybe sodorta őket, s akár életükkel is fizethettek igyekezetükért. Kármán Gábor tanulmányából azt tudhatjuk meg, hogy — miután a 16/17. század fordulójának hosszú háborúja szétzúzta Erdély korábbi nemzetközi kapcsolatait — a fejedelemség hosszú ideig meglehetősen elmaradt diplomáciai rendszere újabb kiépítésében. A fejedelmeket külföldön kizárólag Konstantinápolyban képviselte állandó követ, de gyakorlatilag az ő megbízatása sem volt tartós, hiszen aki az egyik évben a szultánnak járó adót hozta, a következő évben — az újabb adót hozó követ érkezésekor — hazatérhetett. A felszabadító háború éveiben hazánkba került, s nálunk elsősorban hadmérnökként ismert Luigi Ferdinando Marsigli egyéniségének sokoldalúságát Molnár Mónika mutatta be. A kötet következő része két olyan hazai arisztokratával foglalkozik, akik saját információs hálózatot igyekeztek kiépíteni. Thurzó György — bár nem járt egyetemre —, gazdag könyvtárat hozott létre, külföldi hírlapokra fizetett elő - tudjuk meg Lengyel Tünde tanulmányából. Thurzó kiemelkedése azonban egyetlen generációra terjedt ki. Fia korán elhunyt, lányai — akiknek taníttatására kevés gondot fordított — hagyták lehanyatlani a család nagybiccsei központját. Viskolcz Noémi arról írt, hogy hogyan igyekezett Nádasdy Ferenc a Habsburg Monarchia nemzetek feletti arisztokráciájába integrálódni, s ennek érdekében hogyan szervezte meg információs rendszerét. Óvatlan közeledése a Wesselényi nevével fémjelezett (valójában Zrínyi Péter által vezetett) összeesküvéshez, majd tragikus halála azonban végül megkérdőjelezi ismeretszerzésének eredményességét. A kötet harmadik egységének két tanulmánya a diplomácia egyházi vonatkozásait taglalja. Tusor Péter azt mutatja be, hogy milyen szerepet játszott a katolikus egyház Pázmány Péter érseki kinevezésében, Keserű Bálint pedig azt, hogy a 17. század végén, az Erdély császári elfoglalását követő első években a Habsburg udvar a tartományban — a helyi katolicizmus gyengesége miatt — mennyire rászorult a protestánsok információs hálózatára. Tematikailag a sorozat harmadik kötete a legegységesebb. Tárgya Magyarország és Erdély megjelenítése (imázsa) Európában. A kötet szerkesztője, Kees Teszelszky a bevezetőben arra hívja fel a figyelmet, hogy csak korlátozott, mégis reprezentatív bemutatásra futotta, amely képes annak igazolására, hogy az adott környezet, a különféle politikai érdekek mennyire befolyásolták TÖRTÉNETI IRODALOM 1045
