Századok – 2015
2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz
1034 KOVÁCS LÁSZLÓ egy kétrészes bronz bizánci ereklyetartó kereszt maradt (7), hat sírból lószerszám, íjászfelszerelés, csat és karikák (15), nyílcsúcsok (1), viszont egy ma is álló templom dombjában lelt S-végű karikák templom körüli temetőre utalnak (25). További szórványleletek (11, 23, 31) előkerülési adatok nélkül kerültek múzeumba. Tóth Anikó szerint a bemutatott lelőhelyek közül 13 keltezhető a 10. századra, s ezek a Nyíri Mezőség legjobb minőségű talaját jelentő K-i, EK-i részén sűrűsödnek, bár a teljes területen előfordulnak (1, 3-6, 8-9, 15, 20, 22-23, 26, 28). Lelőhelyek jelezte gócpontokat nem lehetett megfigyelni.178 Miután a kutatás nehézségeit az időrendi kérdések megoldatlanságában, továbbá a lelőhelyek csupán részleges feltártságában, illetőleg megsemmisülésében látta, és az emlékanyag társadalomtörténeti értékelésének kutatástörténetét is áttekintette, elhatárolódott a merev kategorizálástól, és a temetkezési szokások, illetőleg a leletanyag alapján hasonlította össze a temetőket. Ezen az alapon előkelő/rangos (3-4, 9), kevésbé rangos, inkább középrétegbeli (8, 22), középrétegbeli/köznépi (29), módos köznépi (5) és köznépi (15, 20, 23?, 27) temetőket különített el, és mérlegelt jó néhány kutatástörténeti felvetést. Ennek eredményeként kizárta bármelyik felsorolt temető nem-magyar (kabar) hagyatékként, illetőleg katonai őrállomásokhoz tartozó kirívóan férfitöbb séget mutató temetőtípusként való magyarázatát.179 Úgy ítélte meg, hogy a 10. és a 11. századi temetőrészletek közötti átmenet egy-két lelőhelyen (20, 27) ragadható meg, miközben az előkelő/rangos temetőkkel valamivel korábban, a többiekkel csak a 10. század második felében hagynak fel. Véleménye szerint ekkor új temető megnyitásával csak egy esetben (20) lehet számolni, bár a 11. század elején megnyitott/használt temetők között is elképzelhető az ilyen korábbi használatbavétel.180 Összefoglalása alapján „A kora Árpád-korra 15 lelőhely [2, 10-14, 16-19, 21, 25, 29, 31 ez csak 14!] keltezhető. Ezek nagyrészt a terület ENy-i és középső részén sűrűsödnek, de a 10. századi lelőhelyekhez hasonlóan elszórtan máshol is előfordul egy-egy temető. Két sűrűbben lakott terület figyelhető meg. Tiszadada és Tiszalök között, a Tisza vonalában hat lelőhely láncolata [11, 16-19, 21], húzódik, valamint Tiszaeszlártól D-re négy, egymáshoz igen közel fekvő [10, 12-14], és kissé távolabb egy ötödik [29], nagyjából egy időszakban használt temető került elő. A lelőhelyek egy része a 10. századi soros [falusi] temetőkkel azonos típus, néhány esetben előfordul a soros, de többrétegű temetkezés [27, 31], és két esetben templom köré ásták a sírokat [16, 25].”181 A kötetben tárgyalt temetőket a folyószabályozás és ármentesítés előtti vízrajzi állapotot bemutató térképre, illetőleg az I./II. katonai felmérés térképére jelölve megállapíthatta, hogy a korszakban szárazabb periódus lehetett, mert „Tiszaeszlár környékén és Tiszalöktől K-re az állandóan vagy időszakosan vízzel borított területek egy részén, még kifejezetten mocsarasnak jelölt területeken is több temető, illetve fadu volt. A környék legnagyobb vizenyős terü-178 Tóth Anikó 2014, 243-244, 244: 98. kép. 179 Tóth Anikó 2014, 244-249. 180 Tóth Anikó 2014, 249-250. 181 Tóth Anikó 2014, 250, 244: 98. kép.
