Századok – 2015
2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz
1022 KOVÁCS LÁSZLÓ pülésre néhány további lelőhely alapján lehet következtetni (5-6, 20, 22, 30, 46, 51). A Tárná mentén, Aldebrőtől északra csak a Pétervására környéki lelőhelyek utalnak a megtelepedésre (41-42), ahová a 11. században idegen telepesek is érkeztek (43). A lelőhelyek harmadik, és ismét bizonyos sajátosságokat mutató csoportja Eger környékén mutatkozik, de annyira töredékes temetők és szórványleletek formájában, hogy az I. István kori megyeközpont létesítésének egy korábbi vezéri székhellyel való indoklására nincsen bizonyíték.142 További 10. századi lelőhelycsoport a Tárná és Zagyva összefolyásának környékén (48-49), 10-11. századi pedig a Mátrától délre, a Zagyva és a Zám-patak között helyezkedik el, itt a folyamatosság sejtetése mellett a változások nyomai is kimutathatók.143 Külön fejezetrészben foglalkozott Révész a leletek etnikai megítélésével, amelyről a viszneki temetőt (56) illetően már volt szó, az aldebrőiben (3) ha nem is idegen etnikumú, de a közösségtől eltérő viseletű nő temetkezése került elő (15.), viszont az itt letelepültnek vélt kavar, vagy a letelepült besenyő lakosságnak régészeti nyoma nincsen. Az Alpok előteréből érkezett népesség jelei lehetnek a már említett szláv-bajor karoling peremkultúra ún. köttlachi típusú ékszerei (16, 43). A záró fejezetrészben rendkívül gondolatgazdag módon hasonlította össze Révész a temetőelemzés két korábban elfogadott, László Gyula és Szőke Béla megállapításaira támaszkodó módszerének összevetéséből keletkező nehézségeket, és feloldásukra a lelőhelyek teljes feltárását, embertani elemzéssel bővített, pontosabb keltezésű közlését, valamint a mikroregionális/tájegységi kutatás szorgalmazását javasolta. Mindezt a töredékes Heves megyei leletanyagra a következőképpen alkalmazta: a megye 10. századi temetői lényegében a közrendű szabadok hagyatékát képviselik, gazdagabbnak csak a hevesi és tarnaörsi sír (29, 49) számítható, és néhány további temetőrészlet a bolygatottsága ellenére is ilyennek valószínűsíthető (4?, 17, 23, 48). A 10. század végétől végbemenő egységesülést az ékszerek változásán lehet nyomon követni. A kötetet a Vörös István által írott és az 56-ból 20 lelőhelyen feltárt ló és/vagy juh, ritkábban sertés ételadományokat ismertető fejezet zárja. 6. GÁLL ERWIN: AZ ERDÉLYI-MEDENCE, A PARTIUM ÉS A BÁNSÁG 10-11. SZÁZADI TEMETŐI, SZÓRVÁNY- ÉS KINCSLELETEI (10th and 11* century burial sites, stray finds and treasures in the Transylvanian Basin, the Partium and the Banat. Summary). Szerk.: Felföldi Szabolcs, lektor: Kovács László-Révész László. MAGYARORSZÁG HONFOGLALÁS KORI ÉS KORA ÁRPÁD-KORI SÍRLELETEI 6. Sorozatszerk.: Kovács László - Révész László. Budapest 2013, I: 973 oldal, 322 kép, II: 335 tábla. Munkatársak: Eberhart Amlacher (f), Botár István, Gál Szilárd Sándor, Gergely Balázs, Lakatos Attila, 142 Csak itt találtak a megyében muszlim dirhemet (11, 14), bizánci ezüstöt (15) és két szórványként talált kétélű kardot (13, 57), és itt a külkapcsolatokat vagy betelepülést jelző köttlachi típusú ékszereket is: Révész László 2008, 447. 143 10. századiak (23, 36, 44), 10-11. századiak (7, 10, 24, 35, 53, 55), 11. századiak (26, 39, 52). A 10. század második felére sejtett részleges fegyverváltás nyomai a kétélű kardok és trapéz alakú vállas kengyelek megjelenésében észlelhetők (10, 24, ill. 35): Révész László 2008, 448.
