Századok – 2015

2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Az ideológiai ellenfél és a politikai ellenség elkülönítésének problémái. Sajtóvita a baloldallal való együttműködés lehetőségeiről 1943 tavaszán

98 HANTOS-VARGA MARTA A szokott ritmusban, a következő vasárnapon, két írás jelent meg. A radi­kálisan nemzeti, jobboldali lap, a Függetlenség Marschalkó Lajos vélekedését közvetítette54, a Népszavában (ismét) Szakasits Árpád szólalt meg55. Az 1930-as években félhivatalos lapnak számító Függetlenség főszerkesz­tője rövid szövegében még nem ejt szót a formálódó összefogásról, de hatásosan aknázza azt alá. Befejező frázisa, az „orosz pusztákon folyó európai szabadság­­harc” szólama kulcs mondandójához. Hangneme erősen támadó. Marschalkó kipellengérez minden szociáldemokrata megszólalást. Nem hiszi el, hogy „az utak és az eszközök” ma már mások lennének, s azt sem, hogy „az alkotmá­nyosság és a törvényesség mély átérzése” vezetné politikai ellenfeleit. A Nép­szava 1918. november 16-ai számából hozza bizonyítékait (a magántulajdon megszüntetésének és a kommunizmus megteremtésének követelését), továbbá nem győz emlékeztetni az „egyesített szocializmusra” (melynek emléknapján jelenteti meg cikkét). Szerinte a „buzgó szavak és cikornyás cikkek” dacára „ál­arcok, rejtelmes szándékok” vezetik a baloldali tábort. Szakasits újfent több szálon szerkeszti nem tradicionális összetevőkkel is gazdagított közlendőjét. Szuggesztíven és folytonosan visszatér a Jószándékú”, „becsületes”, „hátsó gondolatok nélküli” törekvésre, melyet „egy bizonyos ol­dalról” kompromittálni, megfélemlíteni, s „tisztátalan invektívákkal” gyengí­teni igyekeznek. Az új műszóval általa végig „munkaközösségnek” hívott kez­deményezés csak az üzenetváltásokig jutott, de arra bátorít, hogy egy pillanat­ra se szakadjon meg a kapcsolat azok között, akiknél a szándékok és hajlandó­ságok azonossága kétségtelen. Parragi reflexióit beemelvén a továbblépés alap­jának azt tartja, hogy az összefogás a „nagy cél” érdekében — az ország meg­rázkódtatásainak csökkentése végett — ment legyen a politika konjunktúrális változásaitól, a hatalmi erők változó érvényesülésétől. Szembetűnő két aspek­tus, az internacionalizmus és a materializmus ellenpontozása: a bekezdésen­ként felbukkanó nemzet-tematika és a szellemi értékek megbecsülése mintha a doktrína valamiféle átírása lenne. E változásban a politikai színpad szereplői vagy bíztak, vagy csalfának tartották azt. A többség számára nem volt megnyugtató a felkiáltások sora, az, hogy a munkásvezetőket „egyedül és kizárólag a magyar érdekek szem előtt tartása” vezeti, s az sem, hogy a tömegek „ezen a földön akarnak élni szabadon, biztonságban, materiális és szellemi javakban egyre gazdagabban”. Holott a re­alitás, az utolsó választási eredmények, majd a háborús gazdálkodás nyomása és a feszítő társadalmi légkör nem csupán a retorika átszabására hívott.56 A súly áll fenn, ha a szabadság levegője járja át a parlament díszes termeit éppúgy, mint a gyárak csar­nokait, a megyeháza közgyűlési dísztermét éppúgy, mint a szolgabírói, jegyzői irodákat, ha a szabad­ság friss szellője táncol végig az ezer és tízezer holdak felett, ha nincs az országban olyan zug, ahova a szabadság légvonata ne juthatna el.” Magyar Nemzet, 1943. március 14. 1. 54 Marschalkó Lajos: Diktatúra és szabadság. Függetlenség, 1943. március 21. 3. 55 Szakasits Árpád: A történelem és ami történelemmé lesz. Népszava, 1943. március 21. 1-2. A stílus és a tartalmi hasonlóság miatt minden bizonnyal az előző állásfoglalást is a Népszava főszer­kesztője irta. 56 Az 1930-as évek elején kezdődő visszaesés felgyorsult: a szociáldemokraták 1931-ben 14 kép­viselőt (5,71%) küldhették a képviselőházba, 1935-ben 11 mandátumok kaptak (4,49%), 1939-ben

Next

/
Thumbnails
Contents